Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)

Dr. Molnár Erzsébet: Gyűjteménygyarapítás a Közlekedési Múzeumban

makettek, fényképek szerepeltek. A helyhiány már ekkor is komoly gondot okozott, ami tovább nehezedett a hajózás, a távközlés történetének bemutatásával, illetve a repülési gyűjtemény kialakításával. Tudni kell, hogy külön raktárak nem álltak rendelkezésre, valamennyi új szerzeményt a meglévő kiállításba illesztették bele. Eredeti tárgyak vásárlása tehát nagyon korlátozottan történt, legfeljebb részeket, részegységeket gyűjtöttek be. A viszonylag kisebb terjedelmű járművek (autó, fogatos kocsik, motorkerékpárok) megőrzése alig-alig merült fel. Míg a repülés jelentőségét szinte azonnal felismerte a múzeum felügyelő- és szakbizottsága, addig az autózásban a gyűjteménygyarapítás értelmében nem láttak fantáziát. Egyszer, kétszer felmerült egy-egy automobil megvétele: Röck Istvánt kereste meg a Szakbizottság egy felajánlás ügyében, de elutasító választ kaptak.

1

3 A motorkerékpárok teljesen kikerültek az érdeklődésből, csakúgy, mint a hintók, szekerek. A korabeli, nagyhírű magyar kocsigyártás termékeiből, amelyek akkor még élő tartozékai voltak a közlekedésnek, semmi sem került be a múzeum falai közé. Egy alkalommal a királyi istállók kocsijait felajánlották a múzeumnak, de az igazgató, Samarjay Lajos visszautasította, mert a múzeum csak gépesített közlekedési eszközöket gyűjt.

1

4 Az elutasítás hátterében az a gyűjteményfejlesztési elv húzódott, mely szerint a Közlekedési Múzeumban kiállított tárgyaknak egy bizonyos fejlettségi színvonalat kell képviselnie. Ez a kizárólag a technika, a technológia fejlődését szem előtt tartó gyűjtési elv értékes kutatási eredményeket szült, de igen egyoldalúvá tette a közlekedés fejlődésének kutatását és bemutatását. A modellek építését előtérbe helyező fejlesztési gyakorlat nem eredményezte azt, hogy a múzeum falai között modellek sokasága tűnjék fel. Az M= 1: 5 mozdony- és kocsi modellek akár két, három méter hoszszúak is lehetnek, és több száz kilót nyomnak. Hasonlóképpen az 1910-es évek elejétől gyűjtött repülőgép- és léghajómodellek szintén nagy teret igényeltek. Mindazonáltal bármennyire pontos és látványos egy-egy nagyméretű modell, a kor igazi hangulatát, a befektetett emberi munka grandiózusságát, az emberi kreativitást az eredeti tárgy adja vissza a maga teljességében. Az M=l:5 arányú vasútmodellek mindig kiemelt helyet kaptak a kiállításokon. A hajómodellek művészeti alkotások is egyben. Bemutatásuk is stílusosan történt, a vitrinek igazodtak a modell és a kor művészeti elvárásaihoz. 1

3 A budapesti Röck István Gépgyárban autókat is gyártottak. 1

4 Közlekedési Múzeum Adattára. Múzeumtörténet 15/1940. A millenniumi kiállításon egyébként szerepelt fogatolt jármű, mégpedig a Fuvarozási ügyek csarnokában, ahol a Pozsony-nagyszombati lóvasútról fotókat állítottak ki, és a közúti fuvarozás illusztrálására egy Besztercebánya-vidéki árúfuvarozó szekeret. (Vasúti és Közkekedési Közlöny, 1896. 606.p.) 244