Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)
Dr. Molnár Erzsébet: Gyűjteménygyarapítás a Közlekedési Múzeumban
A Közlekedési Múzeum kiállításának részlete az 1930-as években. A múzeumi tárgy = hiteles történeti forrás 1896-ban a kereskedelemügyi miniszter KM770645/96/ rendeletében előírta, hogy a közlekedési tárgyakat ezentúl nem a Nemzeti Múzeumnak, hanem a Közlekedési Múzeumnak kell átadni. Hasonló rendelkezésre 1910-ben is sor került. November 10én a kereskedelemügyi miniszter felhívást intézett a felügyelete alá tartozó vállalatokhoz, gyarapítsák a Közlekedési Múzeumot, később ezt a felhívást megismételték. A Közlekedési Múzeumnak felajánlott tárgyak nem kerültek automatikusan a múzeumba. A műtárgyakról egy szakbizottság döntött, szigorúan elbírálva minden tárgyat. A döntésben fő szempontként szerepelt, hogy a bekerülő műtárgy magyar fejlesztésű illetve gyártású legyen, ha külföldi, akkor viszont meghatározó találmánynak vagy újításnak kellett lennie. A modellek esetében a léptékhelyesség, valamint a kivitel minősége számított elsődleges kritikai szempontnak. A legtöbb visszautasítást általában magánszemélyek kapták a modellek aránytalan kivitele, műszaki pontatlansága miatt. A közúti kiállítás részlete az 1930-as években. A múzeum gyűjteményfejlesztését eldöntő szakbizottságnak a múzeum igazgatóján kívül, közlekedési vállalatok jelentős személyiségei, osztályvezetői, tanácsosok, minisztériumi tisztségviselők, tudósok és mérnökök voltak a tagjai. Hozzáértésük mellett a tagok pozíciója is hozzájárult a múzeum gyarapodásához. A második világháború során két súlyos bombatalálat érte a múzeum épületét, hoszszú ideig a múzeum megmaradásáért, a sérült tárgyak megmentéséért küzdöttek a munkatársak. Mindezek ellenére még ebben a korszakban is folyt gyűjtőmunka, de a tudatos és tudományos igényű gyűjtés az ötvenes évek végétől, illetve leginkább a hatvanas évektől kezdődött. A gyűjteményfejlesztés, és a „Mit gyűjtsünk?", állandó kérdés a múzeumokban, a válasz azonban - közeledve napjainkhoz - egyre nehezebb. A muzeológus lelkiismeretére, tudására van bízva, mit ajánl megőrzésre. A műszaki, technikai gyűjtőkörű múzeumok esetében több szempont241
