Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)

Alvári Csaba: A philadelphiai világkiállítás és a magyarok

alatt a következőt mondja: Úr isten, ez beszél! Ennek hatására a bírák szkepticizmusa egy kicsit enyhül. Először Joseph Henry, a Simithsonian Institution első titkára próbálja ki a készüléket, aki meglepődött, és csodálatát fejezte ki. Utána William Thomson (első Kelvin báró, Magyarországon egyszerűen csak Kelvinként ismert), a transzatlanti távírókábel hőse következett, aki a próba után azt mondta, hogy a telefon a legcsodálatosabb dolog, amit Amerikában látott, [x] Towers könyve szerint ezek után a bírák elfeledkeztek arról, hogy éhesek és fáradtak, egész estig telefonáltak. Bell készüléke addig a kiállítás egy eldugott helyén volt, a következő reggel pedig megkapta a legjobb helyet, és ettől kezdve a kiállítás csodája lett. Towers azt írja, hogy ennek ellenére csak kevés látogató próbálta ki a készüléket, és legtöbbjük arra gondolt, hogy valamilyen trükkről van szó. írásom elején abból indultam ki, hogy viszonylag sok magyar ment el Philadelphiába a világkiállítást megnézni, és ezek az emberek kipróbálhatták ott a telefont, esetleg hozhattak Magyarországra készüléket. 1877. végén a telefon rendkívüli érdeklődést váltott ki hazánkban. A lapok közöltek minden telefonnal kapcsolatos hírt. A szerkesztőségek nem kaptak olyan levelet, amelyik a philadelphiai telefonálások élményeiről, tapasztalatairól szólt volna. Olyan olvasó sem jelentkezett, aki arról számolt volna be, hogy ő hozott magával még 1876ban telefont Philadelphiából. Ebből azonban nem feltétlenül következik, hogy 1876-ban a Philadelphiát meglátogató magyarok közül senki sem vette észre a telefont, bár ezt a lehetőséget sem zárhatjuk ki. Azt már sosem fogjuk megtudni, hogy a társasági beszélgetések során mik hangzottak el, a családi emlékek közül viszont még kerülhetnek elő olyan levelek, feljegyzések, amik a telefonnal foglalkoznak, és lehet akár Philadelphiából származó készülék is. Azt is mondhatjuk, hogy a Philadelphiában járt magyarok nem olvasták 1877-ben az újságok telefonnal kapcsolatos híreit. Ennek azonban igen kicsi a valószínűsége. Egy olyan esetről tudunk a sajtóból, amikor a telefonnal kapcsolatos eseményeken ott lehetett egy Philadelphiában járt ember is. A Kecskeméti Lapok [xj] arról számol be, hogy a helyi reáliskolában december 22-én és 28-án kipróbálták a telefont, január 5-én pedig Holosnyay Ambrus fog előadást tartani a telefonról. Holosnyay Ambrus a reáliskola tanára volt. Ezeken az eseményeken igen nagy valószínűséggel ott lehetett Hanusz István is, aki szintén a reáliskola tanára volt, és egyben az iskola igazgatója. A korábbiakban már említettem, hogy Hanusz járt Philadelphiában, és utazásáról írt is a Kecskeméti Lapokban. Az írásból megtudunk egy-két részletet az eseményekről, de arról nincs szó benne, hogy Hanusz István mesélt-e a jelenlévőknek telefonnal kapcsolatos philadelphiai élményeiről. így aztán csak remélhetjük, hogy egyszer előkerülnek ilyen jellegű írások is, és általuk pontosabban fogjuk ismerni a telefon magyarországi történetét. Ezek a remények korántsem alaptalanok. Erre az a legjobb bizonyíték, hogy ennek az írásnak a befejezése után találtam egy olyan beszámolót a philadelphiai világkiállításról, amiről a szűkebb szakmai közvéleménynek sincs tudomása. Szerzője Seethal Ferenc, aki a kézdivásárhelyi Oltáregylet 1877. október 18-i estélyén tartott előadást amerikai útjáról. Az egylet 1876-ban alakult. Létrehozásában fontos szerepe volt báró Szentkereszty Stephanienak, az alapítók között ott van Erzsébet királyné is. Seethal előadásának szövegét a 25