Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)

Krizsán Sándor: Budapest és környéke lóvasútjainak villamosítása 1896-1898-ban

oldala csak az oldalfal alsó lemezsávjában volt meg, felső lemezelésének helyére ablaka alsó vonaláig drótfonatú rácsozat, hat oldalablakának helyére pedig három üres ablaknyílás került. Szekrényének mérete a III. osztályú pótkocsikéval volt azonos. Mind a 40 jármű a Schlick-gyárban épült.

4

4 A BKVT villamosai vörösbarna színt viseltek lemezelésükön, oldalablakaik vonalában fehérek vagy világossárgák, krémszínűek lehettek. Feliratozásuk sárga volt, piros árnyékolással.

4

5 Kezdetben a kocsitetőt az oldalablakok körül alkalmazott színnel láthatták el, az alváz festése talán - források hiányában csak feltételezzük - szürke vagy drapp lehetett. Az újpesti vonalhoz készült első motorkocsik közül több oldalfalának alsó lemezsávja azonban világos - talán világossárga, krém, vagy esetleg drapp - színt kapott.

4

6 1896. május 30-án az újpesti vonal átadásakor üzemképes állapotban volt 16 motorés 10 pótkocsi, december elejére a gépes járművek száma már elérte a 80-at.

4

7 Ekkor a teljes állományból 17 darab

4

8 alsó- és felsővezetékes áramszedővel is fel volt szerelve, így mindkét rendszerű pályán közlekedhetett. 12 kocsi

4

9 csak alsóvezetékes áramszedővel volt ellátva, a maradék 51-et pedig kizárólag felsővezetékes vonalakon futtathatták.

5

0 Ekkor még nem lehetett készen minden B típusú motorkocsi, és hiányoztak a Weitzer-féle kétmotoros járművek, ám már forgalomba álltak a 101-120 pályaszámú nyári pótkocsik alól kinyert alvázak felhasználásával épült új C típusú gépes kocsik első példányai. Az e számon nyilvántartott nyári pótjárművek kocsiszekrényeit a Pálffy utcai forgalmi telep kocsiszíni épületének emeletén helyezték el. Frissen gyártott hat keskeny oldalablakos, 7540 mm hosszú zárt kocsiszekrénnyel és villamos berendezéssel látták el ezen alvázakat. Egyúttal megkezdődött a III. osztályú, 91-100 és 131-140 pályaszámú pótkocsik motorokkal való felszerelése; az első sorozat peronjait beüvegezték. A C típusú kocsik egy darab B 17/30-as, 20 lóerős motorja lánc segítségével hajtotta mindkét tengelyt; 21 ülő- és 22 állóhellyel rendelkeztek. A BKVT gépes járműveinek állománya ennek köszönhetően 40-el gyarapodott. A motorossá alakított pótkocsik helyett 1897-ben 20 db új pótjárművet készített a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. 7000 mm szekrényhosszúságú J típusú, 301-320 pályaszámokon futó, egyenes oldalfalú kocsi drezdai alváz helyett két beálló tengellyel 4

3 Műtanrendőri bejárási jegyzőkönyv (továbbiakban: MBJ) 1896. május 30. 39 598/896. sz. In: BSzKOGy, I. 604. o. 4

4 BKVT I. MF), XX. mell. 4

5 A színezésről: Dr. Szabó Dezső: A lektor megjegyzései. In: Városi Közlekedés, 1972. 2. sz. 152. o. Az ablakok körüli fehér színt ő említi, ugyanakkor több egykorú színezett képeslap, illetve Jávor Pál Városligeti részlet című, nem sokkal 1910 után készült olajfestménye sárgás árnyalatúnak láttatja. A festmény reprodukcióját közli: Várnai Vera: Festői Budapest. Grafikák és festmények a reformkortól napjainkig. Corvina, Bp., 2004.171. o. 4

6 Korabeli fotókról az 1, 2, 7 pályaszámú kocsik ismertek világos alsó lemezfelülettel, a 12-es már újkorában is sötét - vörösbarna - alsó lemezeléssel rendelkezett. A világos szín magyarázatára hiteles forrás eddig nem került elő, így csupán feltételezzük, hogy az újpesti vonalon továbbra is élő viteldíj-szakaszbeosztás miatt kezdetben talán így különböztették meg az I. osztályú motorkocsikat a többi, III. osztályú, vagy kocsiosztály nélküli járműtől 4

7 A típus: 1-50, B típus: 51-75, 79, 80, C típus: 101, 106, 108 pályaszámúak. 4

8 7, 10, 12,13, 15, 19, 33, 34, 36, 43, 49, 50, 54, 56, 64,65, 71 pályaszámúak. 4

9 4, 5, 29, 35, 38, 39,40, 41, 42, 44, 45,46 pályaszámúak. 5

0 MBJ, 1896. december 5. In: BSzKOGy, I., 613-614. o. 170