Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)

Krizsán Sándor: Budapest és környéke lóvasútjainak villamosítása 1896-1898-ban

átalakítandó vonalak közigazgatási bejárá­sát, amire december l-jén, 11-én, 17-én és 18-án sor került. 1 4 Mégsem indulhatott meg az építkezés, ugyanis nem értett egyet a szé­kesfőváros és a BKVT az anyagiakról, a város szerzett jogainak épségben tartásáról, a há­ramlással és a díjszabással kapcsolatos kérdé­sekről. Hosszas tárgyalások után sikerült csak megegyezni, és ezt koronázta meg az 1895. augusztus 28-án megkötött területhasználati szerződés, minek értelmében a „közúti vasút" köteles volt hálózatát 1898. december 31,-éig villamosítani. A BKVT engedélyidejét végül e naptól számított ötven évben határozták meg, és rögzítették, milyen feltételekkel veszi át a város beváltáskor a vasutat. Véglegesen eldön­tötték, mely útszakaszokon lesz alsó-, és me­lyeken felsővezetékes üzem, illetve hol kell az ideiglenesen felsővezetékesnek épített vonal­szakaszt alsóvezetékessé alakítani, ha az úttest szabályozva lesz. Azt is rögzítették, az átépí­tendő hálózaton kívül mely útvonalon kell létrehozni új villamosvonalat. Megszabták a viteldíjakat, a kőbányai és újpesti vonalakon megtartva a két - I. és III. - kocsiosztályt. A menetjegyek mellett átszálló- és bérletjegyek rendszeresítéséről is döntöttek, és kijelölték az átszállási pontokat. 1 5 A BKVT villamos üzemű hálózatára vo­natkozó engedélyokiratot 1895. szeptember 19-én 63 296. számon adta ki Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter. Az építési tőkét 10 millió 660 ezer forintban állapították meg, ebből 2 millió forintot új járművek és tartalék alkatrészek beszerzésére kellett fordítani. Kö­telezték a vállalatot, hogy az építéshez szüksé­ges anyagokat belföldi gyártóktól szerezze be, ez alól csak kivételes esetben, a kereskedelem­ügyi miniszter előzetes engedélyével lehetett eltérni. 1 6 Hogy a hálózatot a lehető legrövidebb idő alatt lehessen átalakítani, a munkálatok ösz­szefogására és irányítására a kereskedelem­ügyi miniszter szeptember 17-i rendeletével egy vegyes bizottság alakított. Az átalakítást három építési idényre ütemezték. 1895-96­ban a Pálffy utcai áramfejlesztő és kocsiszín, az újpesti, valamint a szépilonai forgalmi telep mellett a Lánchíd-óbudai, a Nyugati pályaud­var-újpesti, a Károly kaszárnya (ma Főpolgár­mesteri Hivatal épületegyüttese a Deák téren) és Nyugati pályaudvar közötti, illetve a Lipót körút-zugligeti vonalakat kívánták elkészí­teni. Egyúttal a kábel- és táplálóvezeték-há­lózatot, az építkezések közelében ideiglenes vágányok fektetését vették tervbe a lóvasúti forgalom zavartalan fenntartásához. Az 1896­97-es szezonban a Damjanich utcai áramfej­lesztő és a közvágóhídi forgalmi telep, a Fő­vámház-Károly kaszárnyai, a Kerepesi úti, a Rottenbiller és Damjanich utcai, a Kálvin tér­Üllői úti, a Kálvin tér-közvágóhídi, a Csömöri út-István út-állatkerti, a százház (ma Thököly és Dózsa György utak kereszteződése) -kis­zuglói, valamint az Aréna úti és Hermina úti összekötő vonalak kivitelezése volt terítéken. 1897-98-ban a Köztemető út-kőbányai, az Orczy úti, az Üllői út-tisztviselőtelepi vona­lak és a kőbányai forgalmi telep építésével számoltak. Ebben az idényben tervezték a hatóság által kijelölt új - budai belső körúti, illetve kelenföldi és hűvösvölgyi - vonalak munkálatait megkezdeni. 1 7 Az első tényleges „kapavágásra" 1895. szeptember 30-án került sor, amikor hozzáfogtak a Pálffy utcai telep, valamint a Nyugati pályaudvar-újpesti és a Lánchíd budai hídfő-zugligeti vonalak át­építéséhez. 1 8 Ám még mielőtt bemutatnánk 1 3 A BKVT beadványa, 4481/94. sz. In: BSzKOGy I., 353-359. o. 1 4 Jegyzőkönyv, 5143/895. sz., uo. 471-485. o. 1 5 Szerződés, 1895. augusztus 28., uo. 549-579. o. "Engedélyokirat, 63 296/1895. sz., uo. 580-587. o. 1 7 Szerdahelyi Á.: i. m. 401-403. o. 164

Next

/
Oldalképek
Tartalom