Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)

Janovszki Tamás: „A szocializmus játékszerei" 1945-1989

A háborús események és a szovjet megszállás által keletkezett példa nélküli károk ellehetetlenítették az ország életét. A magas alapanyagárak, a kellő szakmai tapasztalat hiánya és a technológiai háttér nem kedveztek az iparágnak, ezért hiánygazdálkodás alakult ki, a felmerülő igényeket az import hiánya miatt olcsón előállítható, egyszerű kivitelű termékekkel elégítették ki. A megszálló nagyhatalom által diktált politikai, gazdasági és társadalmi átalakítás részeként államosították a magánvállalkozásokat, így a játékszereket előállító cégeket is megfosztották addigi önállóságuktól. 1948-ban kezdték államosítani a száznál több munkást foglalkoztató vállalatokat. Az államosított gyárakban hozzávetőleg 160 ezer munkás dolgozott. Ezzel a gyáripar 90%-a állami tulajdonba került. 1949 decemberében a tíznél több munkást foglalkoztató üzemeket is államosították. Az 1947. évi XI. törvény alapján iparosokat szövetkezetekbe kényszerítették, csak kevesen maradhattak kisiparosok, új iparengedély kiváltásához rendkívül jó kapcsolatokra volt szükség. 1945-ben még 180.000 magánkisiparos és 141.955 magánkisipari alkalmazott dolgozott, számuk 1953-ra 46.199-re illetve 5212-re csökkent. A proletárdiktatúra vezetői a szocialista tervgazdálkodásnak megfelelően központilag irányított ipari struktúrát alakítottak ki, melyben kijelölték, melyik vállalat vagy szövetkezet foglalkozzék játékgyártással, mit gyártson és mekkora mennyiségben, megszabták, hogy milyen áron értékesítheti azt - rendszeressé téve az improvizatív gyártási megoldásokat. BLIG - bakelitautó, 1954. A megszálló nagyhatalom dominanciája az élet minden területén, így az iparban, azon belül a játékiparban is maradéktalanul érvényesült. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 1952. elején megtárgyalta a játékgyártás helyzetét és a modernizálás, a színvonal növelése érdekében egy központi irányító és engedélyező szervet hozott létre: a Játékfelülvizsgáló Bizottságot, melynek tagjai az illetékes minisztériumok képviselőiből, társadalmi szervezetek és szövetkezetek, állami vállalatok küldötteiből verbuválódtak. Hamar bebizonyosodott, hogy a bizottság bürokratikus munkája "kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a gyors ütemű fejlődést biztosítsa", így 1953 januárjában a Minisztertanács Játéktervező Intézet létesítését rendelete el, melynek működéséhez a Zagorszkban működő szovjet intézmény szolgált példaképül. Azidőtájt a Magyarországon előállított játékok egy része esztétikailag és minőségileg egyaránt alkalmatlan volt - csupán statisztikai igényeket elégítettek ki. Az ipari technológia fejlődése új anyagokat, új eljárásokat hozott. A különféle műanyagok felhasználása ekkor kezdett terjedni: új, olcsóbb anyagok és eljárások válthatták fel és tették tömegszerűvé a gyártást az addigi, általában fából és fémből készült eszközök több kézi munkát igénylő előállításával szemben - melyeket egytől-egyig az Intézetben terveztek. A Játéktervező Intézet fennállása alatt többek közt feldolgozott 315 játékgyártással kapcsolatos magyar szabadalmat valamint 2300 német, svájci, angol és francia dokumentációt. Főállású játéktervezőként ekkor Fischer Hugó, Tahi-Tóth Nándor, Ocskay Sándor és a hivatalos iratokban csupán Tankó et. és Váradi et. -ként említett szakemberek dolgoztak. Négy év folyamatos költöztetés és működés után 1957-ben megszüntették az intézményt és attól kezdve mechanikai játékok tervezését újra az azokat előállító válla129