Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)
Janovszki Tamás: „A szocializmus játékszerei" 1945-1989
tartozott, melynek külön játékbizottsága volt, az úgynevezett Művészeti-Technológiai Tanács, amelyre nagy befolyással volt a még 1932-ben alapított zagorszki (Szergijev Poszad) Össz-szövetségi Tudományos Játékkutató Intézet. Makarenko pedagógiája nyomán meghatározó szemponttá vált a gyermekek munkára nevelése. A korabeli játékkatalógusokban egyrészt a különféle szállító járművek, a mezőgazdaságban és az iparban szerepet játszó munkagépek jelentek meg, illetve építőjátékok, amelyekből hidakat, tornyokat, gyárakat lehetett építeni. Másrészt a katonai játékok (harckocsik, rakéták, ágyúk, repülők, holdjárók) kerültek előtérbe. Az „Új Játék" című lap hasábjain pedig mindig tájékozódni lehetett az új játékok megjelenéséről és gyártásuk elindításáról. Moszkvában ekkor jelentős gyártó volt az Ogonyok üzem, amely 1963ban kezdte meg a játékkészítést. Nagy játékboltja és széles vásárlóköre volt. Korábban, 1957-ben szintén Moszkvában nyitotta meg kapuit a Gyetszkíj Mir, amely kifejezetten gyerekekre szakosodott áruház volt, és naponta több ezer vásárlást regisztrált. Az üzlet gyorsan népszerűvé vált, boltjai hamarosan az egész Szovjetuniót átszőtték.A szovjet játékipar egyik jellegzetes gyártmánya volt pedálos Moszkvics. Nemcsak a Szovjetunióban, hanem a KGST tagállamaiban is nagy sikert aratott, az 1960-as évek közepétől a 1990-es évek végéig több szériája készült. Ebben az időszakban szinte nem is akadt olyan gyerek, akinek ne lett volna ilyen pedálos játékautója, ami a korszak egyik szimbólumává vált. A fontosabb üzemek közé tartozott még az 1944-ben alapított kijevi N. F. Vatutyin játékgyár. Mechanikai- és elektromechanikai játékok gyártására specializálódott, és úgy hirdette játékait, hogy ezek a gyerekek mentális képességeit és kreatív gondolkodását fejlesztik mindamellett, hogy megismertetik velük a legkorszerűbb közlekedési gépeket. Exportáltak Franciaországba, Finnországba, Svédországba, Norvégiába, Olaszországba és a szocialista tömb országaiba is. A gyermekek örömére az '50-es, '60-as és '70-es években a szovjet játékgyártás folyamatosan új ötletekkel és egyre bővülő terméklistával rukkolt elő. A rendszerváltás változásokat hozott a játékiparban is. A sokkal jobb minőségű nyugati termékekkel a hazai játékgyárak nem tudták felvenni a versenyt, bár Moszkvában az Ogonyok még ma is működik. A szocializmus korából megmaradt játékszereket jobbára játékmúzeumok őrzik. Ma ezek Moszkvában, Szentpétervárott és Szergijev Poszadban találhatók. 2003-ban a Lenin Múzeum szervezett egy sikeres kiállítást „Szovjet játékok 1960 és 1990 között" témában, melyhez nemcsak a játékmúzeumok ajánlották fel tárgyaikat, hanem több magángyűjtő is. A korszak szovjet játékgyártását az 1951-ben forgalomba hozott és egészen 1969-ig gyártott ún.„Sztálin Vasút" reprezentálta. A 0-ás, tehát 1/43 méretarányú, 31.8 milliméter nyomtávolságú modellvasút - közösségi játékként - elsősorban úttörőcsapatok, úttörőházak, úttörőtáborok számára készült. Az állomáson lévő cirill betűs „Pionyerszkájá" felirat is ezt jelzi. A játékot Moszkvában a Gyetszkij Mir (Gyermekvilág) áruházban árusították, korlátozott számban. Az 1950-es, 1960-as években Moszkvában tanuló magyar ösztöndíjasok, tisztek közül néhányan hoztak családjaiknak a hazai modellezők között később „Sztálin Vasútnak" nevezett játékot. A vasútmodell Magyarországon az 1980-as évek végén jelent meg a gyűjtőknél, régi gyártású gyermekjátékként, gyakran erősen használt vagy hiányos állapotban. Az elmúlt évtizedben néhány példány eljutott az USA-ba is. Az 195l-es, első szériás szovjet modellvasút mindössze 300 példányban, zöld színű mozdonnyal készült. 122
