Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)
Krizsán Sándor: Adalékok a Budapest-Újpest-Rákospalotai Villamos Közúti Vasút Részvénytársaság (BURV) személyközlekedésének történetéhez (1896-1914)
(ma: Görgey Artúr) utcai szakaszához csatlakozott. 4 5 A BVKV Vasút és István utcai pályájának közös használatára a két vállalat péageszerződést kötött. Az új vonalak végeinek hurokszerű kiépítése a pótkocsis közlekedés számára volt kedvező, addig ugyanis végállomásokon csak a mellékkocsikat átcsatolva és cserélve tudtak visszaindulni a motoros járművek. A nagy forgalmú rákospalotai vonal külső végállomásán a pótkocsis közlekedés akadálytalan lebonyolítása érdekében 1910. június 21-i rendeletében a kereskedelemügyi miniszteri engedélyt adott egy 538 m hosszú új hurokvágány építésére a Fő úti végállomástól a Kossuth utcaIstván (ma: Kismező) utca-Beniczky (ma: Juhos) utca irányban, amelyet kivitelezése után augusztus 19-én vettek használatba. 4 6 Hurokban végződő hosszabbítást terveztek a megyeri vonal számára is, építését a kereskedelemügyi miniszter 1910. július 9-i rendeletét követően végezték. Ez a Megyeri kápolna előtti végállomástól továbbvezetve a Baross utcán, és hurokszerü kiképzéssel a mai Irányi Dániel utca-Megyeri út-Vasvári Pál utca vonalán a szintén ekkor épült vágóhíd felé tartott. Baross utcai egyvágányos szakaszán új kitérőt is beépítettek. Az 1751 méter hosszú vonalszakasz üzembe helyezése 1911. március 29-én történt meg. 4 7 A BURV viszonylatainak megújuló jelzéséről 1901 októberének végén lehetett olvasni, ekkor a BKVT-nél és a BVVV-nél már bevált színes tárcsák használatát kezdhették el (vagy újíthatták fel). A Rákospalotára tartó kocsikat zöld, a Megyerre járókét sárga, az István utcaÁrpád út csomópontjáig közlekedőket pedig vízszintes vörös sávval ellátott fehér tárcsa jelölte a járművek homlokfalán, esti időszakban külső 4 5 BFL XI. 1511. 2. doboz. A Budapestvidéki Közúti Vasút iratai. Okmánytár. 52. MBJ, 1907. december 18. 4 6 Budapest-Újpest-Rákospalotai Villamos Közúti Vasút Részvénytársaság. Tizenhatodik évi jelentés, zárszámadás és mérleg, (továbbiakban - más évből is: BURV JZM) 1910.; Budapest-Ujpest-Rákospalotai Villamos Közúti Vasút Részvénytársaság IV. Műszaki felülvizsgálati jegyzőkönyv. 1910-1918. (továbbiakban: BURV IV. MFJ). ll.o. 4 7 BURV JZM, 1910., 1911. lámpáik üvegein is láthatóak voltak e színjelek. 48 Az istvántelki és Viola utcai vonalakra szervezett három viszonylat egyikének jelzéséről egyetlen fekete-fehér fénykép tanúskodik, a kocsi tárcsáján függőleges osztásban sötét és világos színek voltak. Pontos - színes - jelzésképeikről egyelőre nincs adatunk. További forgalmi változások is történtek a századforduló után. A korábban lerövidített Aréna úti „ingó kocsi" vonalát ismét meghosszabbították újpesti István utcai (Árpád úti) végpontjáig, 1903. augusztus l-jétől pedig csomagszállító villamosokat indítottak egy személykocsi és egy poggyászoknak szánt külön kocsi összekapcsolásával, így a nagyobb csomagokat és kosarakat nem az utastérben kellett kerülgetni. E szerelvények a hirdetmény szerint óránként indultak. 4 9 Nincs konkrét információnk arról, hogy a BURV e szolgáltatással mennyi ideig kedveskedett utasainak, valószínűleg 1905 nyarára megszűnt. Nem úgy a Rákospalotáról reggeli 4-5 óra körül néhány alkalommal induló úgynevezett vásárvonat, melyet a palotai kofák, illetve a hajnalban dolgozni induló munkások használtak. Forgalmi szempontból fontos lépésként értékelhető a színes tárcsák felváltása szám- és betűjelzéssel, melynek bevezetésére a budapesti és környéki villamosvasúti társaságokat a kereskedelemügyi miniszter 1909. december 18-i rendelete utasította. A két legnagyobb közlekedési vállalat, a BVVV és a BKVT számokkal látta el járatait, a BURV pedig betűkkel különböztette meg egymástól viszonylatait: a rákospalotai A, a Baross utca felé tartó megyeri B, a PalotaÚjfaluhoz és Istvántelki főműhelyhez vezető C, a Viola utcai körforgalmi járat kocsijai D, illetve E jelzést kaptak, irányuktól függően. 5 0 F-ként jelölhették az újpesti István utca-Aréna úti aluljáró 4 8 Társadalmi Lapok, 1901. október 27. 344. o.; Göde Jenő: A magyar főváros. Budapest székes-főváros és környékének közlekedési és idegenforgalmi útmutatója. Vásárhelyi Ferenc, Bp., 1904. 20. o. és melléklet. 4 9 Közérdek, 1903. augusztus 13., november 5.; Újpesti Hírlap, 1903. augusztus 27. 5 0 A Viola utcában a D jelű kocsi északi, az E déli irányban haladt. 137
