Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)

Kaján Imre: A mérnöki gondolkodás kialakulása és első emlékei Magyarországon

ezeket pedig bizony keményen ledorongolták a képzettebbek. Egy példa: a katasztrofális 1838. évi árviz után Pest árvízvédelmét egy neve mellőzését kérő megyei mérnök úgy ajánlotta megoldani, hogy a várost a gödöllői domboldalakba telepítette volna át. Egy másik - vélhetőleg hasonlóan szakképzett - kolléga az árvizeket okozó jégtorlaszoknak a Gellért-hegyről való szétágyúzását javasolta. Vásárhelyi Pál egy ilyen vitában meg is jegyezte: „a név szeretetétől indíttatván ... kik a földmérés elemein túl is alig haladtak, magokat inzsenérnek örömest hallják neveztetni"." Kétségtelen, hogy a mérnök a 19. század első harmadára már a társadalmi és főleg gazdasági közélet megkerülhetetlen szereplőjévé vált. Ám nem dőlt még el semmi - már ami azt illeti, hogy a mérnökök munkája milyen irányban is halad majd tovább, mennyire nyer teret a pusztán gazdasági szemlélet atermészetiadottságoknaknagyobb teret engedő irányzattal szemben. Mindkét irányzatmellett„nagyágyúk"sorakoztakfel:agazdasági célszerűséget szem előtt tartó, állami szolgálatban álló Vásárhelyi Pál és a korábban már említett magánmérnök Beszédes József

1

2. A század középső harmadában megugró infrastrukturális fejlesztések (hajózó utak, vasútépítések, vízszabályozások) egyértelműen a technokrata irány felé vezették a mérnöki gondolkodást és cselekvést. Ehhez az is hozzájárult, hogy a korszak legnagyobb műszaki teljesítményei is - persze zömük még állami megbízások alapján - ehhez az irányzathoz köthetők. A Vaskapu szabályozás, a világszínvonalú folyómappációk

13 és az első vasútépítések évtizedekre meghatározták a mérnöki feladatokat. Ezzel azután a dolog eldőlt - mai szemmel nézve látszik, hogy nem volt ez tényleges kérdés. A kapitalizmus felé haladó gazdaság nem engedett meg más szempontokat, mint ami sajátja, a haszonelvűséget. A mérnökök pozíciója pedig ezzel jó másfél évszázadra bebetonozódott, egyértelműen és szinte kizárólagosan a gazdasági célok technikai paramétereinek megvalósítójává vált. 1

1 Kaján Imre: „Budapestnek árvíz ellen megóvásáról" A Magyar Tudós Társaság pályázata az 1838. évi árvíz után. In: Pest-budai árvíz 1838. (A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tanulmánykötete, 1988.) p. 347-376. 1

2 Beszédes József (1787-1852) vízépítő mérnök 1

3 Körös Mappáció 1821-23 között készült 68 térképlapon, vezetője Fluszár Mátyás volt. Duna Mappáció 1823-45 között készült 2.444 térképlapon, vezetője Huszár, később Vásárhelyi Pál volt. Tisza Mappáció 1834-50 között készült 2.487 térképlapon, vezetője Lányi Sámuel volt. 94