Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)
Kaján Imre: A mérnöki gondolkodás kialakulása és első emlékei Magyarországon
Kaján Imre: A mérnöki gondolkodás kialakulása és első emlékei Magyarországon Ahhoz, hogy egy mérnök, kellően megalapozottan állhasson megbízói elé, - történjen ez önkormányzati, magán, vagy állami megbízóival, sajtóval, lakossági fórumokon stb. - mindenképpen fontos azt tudnia, honnan ered az út, amelyen jár. A mérnökök által tervezett-megvalósított müveket sokszor évszázadokon át használja az emberi társadalom, és legtöbbször már nem is igen tudja, mik voltak az egykori technikusok munkájának mozgató rugói, esetenként döntési alternatívái. Tudnunk kell azért, mert a tapasztalatok egymásra épülésével jöttek létre a művek, a technikai világ mai ismeret-rendszere és alkalmazott módszerei. Atermészettudományok-sőtatörténettudomány - körül megjelentek a hangzatos, könnyen emészthető, ám nem kellő tudományossággal alátámasztott nézetek, amelyeket a média könnyen felkap, népszerűségük így az egekbe ér. Ezek közül számos a mérnöki munka eredményeit támadja, kérdőjelezi meg létjogosultságukat és kínál hangzatos, ám legtöbbször felelőtlen alternatívát. Csak egyetlen példa: a Kisalföldön folytatott ásatások eredményei alapján a feltáró régész kora középkori csatornarendszer létét „rekonstruálta", majd azt ajánlotta, hogy az árvizeket ma is ilyen csatorna-hálózatok segítségével kellene szétteríteni, nem pedig az árvízvédelmi gátrendszert fenntartani és azzal védekezni, (a vitáról lásd: Elet és Tudomány 2000. 51. és 52. szám) A mérnöki alkotásokat nem egyszer évszázadokon át, generációk sora hozta létre. Ezek a munkák gyökeresen más társadalmi-gazdasági és nem utolsó sorban környezeti közegben jöttek létre, mint amilyenben ma vannak, esetenként ma is működnek. A történetiség tehát mai megítélésüknek - létüknek - ugyanúgy hozzátartozója, mint az, hogy egyetlen tudomány egykori - ma már korszerűtlennek tetsző eredményein sem kérhetjük számon, miért arra a következtetésre jutottak, nem pedig arra, amelyet ma tartunk igaznak. A mérnöki művek többségét életük során folyamatosan alakítja-változtatja az azokat használó emberi közösség. Ennek legtöbbször praktikus oka van, az igények idő közben mások lettek. így tűnik el teljesen (fizikai valójában is), vagy csak eredeti funkciója számos mérnöki alkotásnak, ha pedig megmarad, legtöbbször szervesül a korábbi munkákról mit sem tudó generációk számára az emberi környezetbe. Mégis vissza-visszatérő probléma, hogy mérnöki müveket keletkezésük korától, környezetüktől teljesen elragadva állítanak pellengérre. A történeti szemléletmód hiányára kiváló példa az első kiemelkedő magyarországi „nagyberuházás", a Tisza-völgy ármentesítésének jelenkori megítélése. Hogyan válhatott a Tisza népét megmentő Széchenyi István és Vásárhelyi Pál kettős életmüvéből mára sokak szemében Vásárhelyi alkotása természetpusztító és azonnal felszámolandó dilettáns munkává? (Hozzá kell tenni: ugyanakkor, amikor egy pár napos elöntés után a média tele van az elszaporodott vérszívó szúnyogok elleni panaszokkal...) Nem a folyamszabályozás müve, vagy Vásárhelyi a hibás, mindez másról szól. A valós események nézőpontok szerinti szabad alakítására, mögöttes szándékoknak megfelelő interpretálására, lássunk egy - szakmánktól szándékoltan igen távoli - példát Az 1848. évi tavaszi forradalmi hullám Európában elérte a Habsburg Birodalmat is, 1848. március 13-án a bécsi ifjúság karöltve a polgársággal elzavarta a feudális őskövületnek tekintett Metternich kancellárt. Ez a bécsi forradalmi nap közvetlen lökést adott a pesti, március 15-diki eseményeknek. Ha azonban a szemtanú feljegyzéseit olvassuk, kissé zavarba jöhetünk: mára számunkra a forradalom szóhoz 86
