Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)

Prof. dr. Szunyogh Gábor: Interaktív gépészeti foglalkozások az MMKM Műszaki Tanulmánytárában

6. ábra: Kismérnöki oklevél időkben magam játszottam a „főmérnök" szerepét, de örömmel megtanulták lebonyolításának titkait a Tanulmánytár közönségkapcsolatokkal foglalkozó dolgozói: Erős Kiss Zénó múzeumpedagógus, valamint Jobbágy László gépészmérnök (tárlatvezető), de rendszeresen közreműködtek (különösen nagyobb létszámú csoportok esetén) a műszaki-restaurátori csoport munkatársai: Mladek László műszaki osztályvezető-helyettes, Ziegler Gábor restaurátor, továbbá Kosaras József és Csippán István gyűjteménykezelők. A kismérnökképző nagy sikerének azonban legfőbb titka az igen alapos oktatásszervezési munka, melyet Szepesy Márta végzett. Különösen a nyári szünetek idején olyan sok csoportot tudott szervezni, hogy megfelelő kiszolgálásuk (szűkös személyi állományunk miatt) nem ritkán csak komoly szervezőmunkával volt biztosítható. Egy-egy alkalom legalább két tanórányi időtartamot (1,5-2 óra) foglalt magába, bár- különösen bonyolultabb alkatrészek felvétele esetén - több időre lett volna szükség. Sajnos hosszabbításra általában nem volt mód, mert sok csoport vidéki iskolákból érkezett, és programjuk kötött volt. A résztvevők mind korosztályukat, mind magaviseletüket illetően elég széles határok között változtak. A számunkra legkedveltebb csoportok a felső tagozatos illetve kisgimnazista tanulók közül kerültek ki. Ők igazán ráhangolódtak arra a gondolatvilágra, amelyet a kismérnökképző sugall. Szintén problémamentesek voltak a szakközépiskolák, szakiskolák diákjai is. Előfordultak azonban olyan, többnyire felsőbb évfolyamos tanulócsoportok, (különösen, ha fiúk, lányok vegyesen fordultak elő), amelyeknél a fegyelmezés nem kis gondot okozott számunkra. Olyan rendbontás nem történt ugyan, hogy valakit ki kellett volna küldeni, de nem kis munkát kellett kifejteni annak érdekében, hogy figyelmük ne egymás ugratására, hanem az elvégzendő munkára irányuljon. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy éppen az ilyen, a műszaki világtól távol álló fiatalok nevelése szempontjából különösen jelentős a kismérnökképző, mert e nélkül talán a gépészet világából soha semmit sem ismernének meg. Örömteli tapasztalatunk volt viszont, hogy a diáklányok nem egy esetben nagyobb érdeklődéssel dolgoztak a gépek között, mint a fiúk, jóllehet a mindennapi közfelfogás erről más véleményen van. A kismérnökképző gépészeti foglalkozásainak sikere arra ösztönzött bennünket, hogy azt terjesszük ki a Műszaki Tanulmánytár más gyűjteményeire is. Kidolgoztuk a kismérnökképző geodéziai foglalkozásainak programját is, melynek célja, hogy a résztvevők megismerkedjenek a földmérés alapvető eszközeinek felépítésével, használatának alapelveivel, és saját maguk végezhessenek ezekkel az eszközökkel egyszerű méréseket. Fontosnak érezzük, hogy a mai világban, amikor már GPS segíti a földrajzi helymeghatározást, látogatóink megtudják, milyen hihetetlenül aprólékos, nagy türelmet és figyelmet igénylő munka kellett a földmérési problémák megoldásához. A Tanulmánytár bőségesen rendelkezik olyan (napjainkban már nem használatos) eszközökkel, melyekkel elemi földmérési és térképezési feladatok megoldhatók. Bár már sor került ilyen foglalkozás lebonyolítására is, egyelőre a kismérnökképző gépészeti foglalkozásai sokkal nagyobb érdeklődésre tartanak számot. 223