Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)

Soltész József - Szabó László: A MAVAG UH -16 típusú gőzúthenger restaurálása

kifejezetten esztétikus megjelenésűek voltak. A korabeli fotón egy bolgár exportra készült UH 12 típusú gözúthengert láthatunk a gyár udvarán, az 1930-as években. (6. ábra) A gőzúthenger meghatározó része a lokomobilkazán volt, amely a nagynyomású gőzt állította elő. A kazánra szerelték fel a gőzgépet, ez a hajtórudakkal és forgattyúkkal meghajtotta a lendítőkerékkel felszerelt főtengelyt. Eleinte egyhengeres gőzgépet használtak, később a kéthengeres, kompaund megoldás terjedt el, ahol két gőzhengerben történt a munkavégzés. A nagynyomású, kisátmérőjű gőzhengerből a munkát végzett gőz átáramlott a kisnyomású, nagyátmérőjű hengerbe és újból munkát végzett, ezáltal jobban kihasználták a gőz erejét. A kéthengeres gőzgépek biztosan indítottak és emelkedőn nagyobb erővel tudtak haladni. A főtengelyről fogaskerék áttétellel hajtották meg a hátsó hengereket. Két sebességi fokozatba lehetett kapcsolni a gőzúthengereket, egy lassúbb hengerlési és egy gyorsabb utazási sebességbe. Üresjáratban pedig gépeket lehetett meghajtani szíjáttétellel a lendítőkerékről. A fordulatszámot röpsúlyos regulátor szabályozta. Az irányváltást a gőzgép forgásirányának megváltoztatásával végezték a vezérmű átállításával. Leggyakrabban a Stephenson féle vezérmüvet használták a kisebb úthengereknél, a nagyobb gépeknél a Klug féle egyszerűbb felépítésű vezérművet alkalmazták. A gőzúthengereknél a kormányzást a lokomobiloknál bevált klasszikus lánckormánnyal végezték az első hengerek elfordításával. A csigaáttétel miatt a kormánykereket többször körbe kellett forgatni néhány fokos el fordításhoz. Ha valaki emlékszik még a gőzúthengerek aktív korára, a legjellemzőbb volt, hogy a hengerész szinte folyamatosan tekerte nagy lendülettel a kormányt a gépészállásban. A modernebb úthengerekre az 1920-as évektől csigaorsós kormányt szereltek fel a lánckormány helyett a megrendelő kérésére. A gőzúthengereknek jellegzetes mély dohogó hangja volt, messziről meg lehetett hallani, ha dolgoztak. MÁVAG UH 16 típusú gőzúthenger általános felépítését a jellegrajzon láthatjuk a fontosabb alkotórészek elnevezéseivel. (7. ábra) 7. ábra: A MÁVAG UH 16 gőzúthenger jellegrajza (Fotó: MMKM Archívum) A kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény gőzúthengerének fontosabb műszaki adatai: Gyártó: MÁVAG, Budapest Típus: UH 16 Gyártási év: 1949 Kazán gyári száma: 9763 Régi tulajdonos: Budapesti Út- és Vasútépítő Vállalat (változó nevekkel) 1949-től 1978-ig Üzemeltetői nyilvántartási száma: UG 16-29 Jelenlegi tulajdonos: Közúti Szakgyűjtemény, Kiskőrös 1978-tól A restaurálást végezte: MÁV Nosztalgia Kft. 2010-ben Üres tömege: 16 tonna Szolgálati tömege: 18 tonna Teljes hossz: 6755 mm Hengerlési szélesség: 2150 mm Teljes magasság: 3550 mm Gőzkazán üzemi nyomása: 14 atm. Nagynyomású gőzhenger átmérője: 130 mm Kisnyomású gőzhenger átmérője: 185 mm Lökethossz: 220 mm Maximális fordulatszám: 300 f/perc Gőzgép maximális effektív teljesítménye: 40,5 LE Hengerlési sebesség: 2,67 km/h Utazási sebesség: 4,00 km/h A gősuthengerlő egyes Jellemzőbb alkatrészei as ábra szerint: 1. Hátsó henger«*. 7. Láncdon 13." Pörgettyűt

engetj 2. Mellső hengerek 8. Koraányláncok 14. Tető 3. Láncvezető iv 9. Elektor 15. Gőzhenger 4. Tills 10. 3aén.tartány 16. Kereaztfej és • seték 5. »őzkazán 11. áttételi tea- 17. Kilrtő gelyek 6. Tistsrtő 12. fegeokerekek IS. Lesáltőkerék 19. Kapcsoló oeepsHR 5.ábra, Gősuthengerlő oldalnézete 209