Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)

Soltész József - Szabó László: A MAVAG UH -16 típusú gőzúthenger restaurálása

1. ábra: Thomas Aveling első gőzvontatós úthengere 1865-ben Rochesterben (Fotó: MMKM Archívum) és elterjesztették az egész világon. A világ nagy gépgyárai, az angoloktól átvéve a technikát, szinte mind készítettek gőzúthengereket az 1950-es évek végéig. (2. ábra) Természetesen az 1910es évektől párhuzamosan gyártottak belsőégésű motoros úthengereket is, illetve a gőzkorszak vége után ma már csak ezek készülnek. A „belsőégésű motorok hőskorának" egyik Magyarországon elterjedt típusa volt a Martos és Herz gyár D-2-D típusú, háromhengerlőjű gépe, a XX. század első évtizedeiben gyártották. Alapváltozata egyhengeres. Diesel-motorral készült, de az „olaj-hiányos" (háborús) években készültek fagáz-motoros hajtású gépek is. Azt mondhatjuk, hogy kb. 100 évig használták elterjedten a gőzúthengereket, az 1970-es évektől viszont szinte kizárólag a motoros úthengereket használják. A gőzúthengerek utolsó üzemképes példányait múzeumokban és magánkézben őrizték meg szerte a világon és nagyon sokat felújítottak újból működőképesre. Napjainkra divatba jöttek a fejlett országokban a gőzúthenger találkozók, amiket általában gőzlokomobilokkal közösen tartanak. Munkatípusok és géptípusok Az állati vontatású forgalom számára századokon át megfelelt a köznyelvben „földútnak" nevezett típus. Bár száraz időben a homokos utak „porzottak", csapadékos időben az agyagtalajú utakból „sártenger" lett. A XIX. század folyamán „szabványosodtak" a MacAdam-, a Telford-, a Tresaguet-féle pályaszerkezet-típusok. Ezeket eredetileg kötőanyag nélküli kő-, kavics- és homokrétegekből terítették. A gyarapodó gépjármű-forgalom azonban rávezette az útépítőket a korábbi pályaszerkezetek stabilizálásának fontosságára, új burkolatok kialakítására. Egyúttal új anyagtípusok, új építési technológiák is megjelentek. Megkezdődött az úthengerek és általában a gépesítés „aranykora". Felismerték, hogy az egyes talajtípusok, a kőburkolatok, a bitumenes és a cementes pályaszerkezet-típusok eltérő technológiával tömöríthetők hatékonyan. A „háromhengerlőjű" típus mellett megjelentek a „tandem", a „hármas tandem", a „vibrációs", a „gumiköpenyes", a „juhláb" gépek, majd ezek különböző kombinációi egyre nagyobb teljesítményű változatai. Ma már ezekkel aspecializált nagygépekkel találkozhatunk. 3. ábra: Fowler gőzúthenger alkalmazása az 1900-as évek elején, Magyarországon (Fotó: MMKM Archívum) 2. ábra: Aveling and Porter 1882-ben gyártott 10 tonnás gőzúthengere (Fotó: MMKM Archívum) 207