Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)
dr. Molnár Erzsébet: A fogatolt jármüvek gyűjteménye és további lehetőségei
dr. Molnár Erzsébet: A fogatolt járművek gyűjteménye és további lehetőségei A múzeumi műtárgyak gyűjtése évről évre nehezedik, alapvetően két okból: a legnagyobb problémát az anyagi források hiánya okozza, mivel az állam gyakorlatilag kivonult a műtárgy vásárlásból, és kizárólag az egyre zsugorodó és bizonytalan pályázati lehetőségek maradtak. Ajándékozásra, adományokra már hosszú évek óta alig lehet számítani és várhatóan még kevesebben szánják rá magukat arra, hogy önzetlenül adjanak át tárgyakat múzeumoknak. 1 A másik ok amagángyűjtők növekvő száma, akikkel a múzeumok nem szállhatnak versenybe. Sajnálatosan azt a kijelentést is meg lehet kockáztatni, hogy a műtárgyak fenntartása, állagvédelme is sokszor jobb a magángyűjteményekben, magántulajdonú kiállítóhelyeken, mint az állami múzeumokban. Mindezekhez járul az, hogy a műtárgypiacon az árak nagyon magasra kúsztak, amihez a múzeumi költségvetések nem igazodtak. A régi tárgyak felkutatása is egyre problémásabb, felbukkanásukra, véletlenszerű „megjelenésükre" alig számíthatunk. A jelen és a közelmúlt tárgyai még kevésbé jelentek meg a múzeumi raktárakban, figyelembevéve a még mindig tartó, retró iránti érdeklődést. A fentiek talán kisebb-nagyobb módosítással minden múzeumra igazak, de konkrétan nézzük meg a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumot, azon belül is a fogatolt járművek gyűjteményét. A fogatolt járművek gyűjtésével több múzeum is foglalkozik Magyarországon: a Magyar Néprajzi Múzeum a népi gazdálkodáshoz, közlekedéshez köthető szekereket gyűjti, hasonlóan a Szabadtéri Néprajzi Múzeumhoz. Ugyancsak szekerek találhatók jobbára a Mezőgazdasági Múzeumban, hiszen a szekér a földművelés egyik alap1 A lejárt, elavult, esetleg elromlott műszaki cikkeknél azonban előfordul, hogy felkínálják a múzeumnak, feltéve, hogy valakinek eszébe jut. ez a lehetőség. eszköze, továbbá a vidéki életformához köthető személyszállító járművek. A felsorolt múzeumok azonban számos szerteágazó gyűjtési területük egyikeként foglakoznak a járművek egy meghatározott csoportjával. Figyelemre méltó gyűjteménnyel rendelkezik a mátészalkai Szatmári Múzeum, ahol a személy- és teherszállító járművek imponáló mennyiségét sikerült összegyűjteni. Az úri kocsizás járműveit láthatja a közönség Keszthelyen, a Hintómúzeumban, ahol elsősorban az osztrák arisztokrácia különféle kocsijait állították ki. Néhány további kisebbnagyobb kiállítóhely, illetve múzeum található még az országban, ahol egy-két lovas jármű is helyet kapott a kiállításban. A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban a magyar fogatolt járműipar valamennyi terméktípusa fellelhető, és gyűjteménye ma már keresztmetszetét nyújtja egy letűnt közlekedési módnak, és a járműkészítés többféle mesterségének. Az 1899-ben megnyílt Közlekedési Múzeumban a közúti közlekedést bemutató részből hiányzott a szekér, a hintó, a szán, a taliga. A második világháború előtt a múzeum gyűjtési koncepciójába kizárólag a fejlettebb közlekedési eszközök fértek bele. 1940-ben felajánlották a vár istállójának jelentős hintó és lovas jármű állományát, lószerszámait, de Samarjay Lajos, az akkori igazgató visszautasította a felajánlást azzal, hogy a múzeum főként gépesített eszközöket gyűjt. 2 Az indoklás egyáltalán nem a szűklátókörűséget jelentette, hanem a kor és a múzeum alapításának létrejöttekor kitűzött cél szellemét tükrözte. A Közlekedési Múzeum alapja, a millenniumi kiállítás Közlekedésügyi Csarnoka, hasonlóan a többi kiállítóhelyhez az akkori állapotokat, 2 dr.Molnár Erzsébet. A Közlekedési Múzeum története 1945-ig. Közl.Múz.Évk. IX. 1988-1992. Bp., 1994. p. 56. 173
