Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)
Magó László: A MAVszemélydíjszabása és a menetkedvemények rendszere 1945 és 1980 között
Magó László: r A MAV személydíjszabása és a menetkedvemények rendszere 1945 és 1980 között Bevezetés Ez a tanulmány egy korábbi munka folytatásaként 1 a Magyar Államvasutak vonalain alkalmazott személydíjszabás rendszerét a második világháborút követő három és fél évtizedes periódusban vizsgálja. A háborút követő újjáépítés egyik legfőbb feladata a közlekedési és szállítási lehetőségek minél gyorsabb helyreállítása volt. A háborút követő gazdasági események (témánk szempontjából itt a „világhíres" hiperinfláció, és annak lezárásaként a forint, mint törvényes fizetőeszköz bevezetése a pengő helyett a legfontosabb) a vasúti díjszabást sem hagyták érintetlenül. Miután a válságos idők elmúltak, először 1951 -ben került sor átfogó árrendezésre (am i ebben az esetben jelentős áremelkedést jelentett) a vasúti fuvarozás területén. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy bár a szolgáltatás színvonala fokozatosan emelkedett, később még jó ideig nem került sor újabb, komolyabb áremelésre. Ez annak köszönhető, hogy a 60-as években a díjszabások kidolgozásánál a szociálpolitikai szempontok minden korábbinál hangsúlyosabban jelentek meg. Általában is elmondható, hogy a fejlett szociálpolitikai vívmányokkal a Kádár-rendszer saját legitimációját igyekezett folyamatosan erősíteni, és ebből a vasúti személyfuvarozás sem maradhatott ki. Ismert ugyanakkor, hogy minden pártpolitikai igyekezetellenére sem függetleníthette magát a magyar gazdaság a világgazdaságtól, a gondok - akkoriban divatos kifejezéssel - hozzánk is begyűrűztek, és a szocialista „jóléti államot" sem lehetett a végtelenségig fenntartani. Mindez ' Lásd Magó László: ingázók vasúti-menetkedvezményei 1945 előtt. In: A Közlekedési Múzeum Evkönyve XIV. (Főszerk: Dr. Katona András) Bp., Közlekedési Múzeum, 2005. pp. 182-192. témánkat csak annyiban érinti, hogy a hetvenes évek végére a vasúti személyfuvarozásban is eljárt az idő a mesterségesen alacsonyan tartott árak felett. 1981ben újabb jelentős áremelkedésre került sor, de ahogy mondani szokták, ez már egy másik történet, egy másik tanulmány témája. Korszakhatárnak viszont éppen ezért megfelelő választásnak tűnik 1980, mint egy sajátos éra lezárása. A bevezetőben a vasúti személyfuvarozás gazdasági jelentőségének felvázolása után röviden kitérek a díjszabások kidolgozásának alapelveire, majd ezt követően részletesen bemutatom az adott korszakban a MÁV által alkalmazott rendszeres vagy éppen alkalmi menetdíjkedvezmények fajtáit. A dolgozatot díjtáblázatok zárják, melyek ízelítőt adnak (a teljesség igénye nélkül) az egyes időszakokban érvényben lévő különféle díjtételekről. A nagyobb városok, vagy akár csak egyes termelőhelyek mindig is vonzották a munkaerőt, legyenek azok bár ipari munkások, kereskedők, vagy éppen hivatalnokok. A munkavállalók egy részének otthona - akárcsak manapság - a város egyre növekvő méretű agglomerációs övezetében volt. A munkahely-otthon, iskola-otthon közötti napi ingázásban fontos szerep jutott a vasúti közlekedésnek. A vasúti utazások célja nagyon sokféle lehet. Mennyiségi szempontból azonban talán a gazdasági célú utazások a legjelentősebbek mind a mai napig. Ezek az utazások vagy közvetlenül a termeléssel, vagy másodlagosan az árucserével állnak szoros összefüggésben, úgy is mondhatjuk, hogy ezek a legfőbb kiváltó okok. Ebből következik, hogy a vasúti személyfuvarozás is elsődlegesen gazdasági jelentőségű nagyon sok település, illetve nagyobb régió (adott esetben akár az egész ország) szemszögéből nézve. 2 2 Lásd még Mincsik Dezső: Személyfuvarozás és díjszabás. Bp., 1958. 6. old. 142