Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)

Krizsán Sándor: Adalékok a Budapest-Újpest-Rákospalotai Villamos Közúti Vasút Részvénytársaság (BURV) személyközlekedésének történetéhez (1896-1914)

Az istvántelki és a Viola utcai körforgalmi vonalak megnyitásához 1907-ben a BURV rendelésére 15 nagy motorkocsi készült a Schlickféle Vasöntöde és Gépgyár Rt.-nél, amelyek a vállalati nyilvántartásban 25-39 pályaszámokon, gyártójukra utalva SS típusjelzéssel szerepeltek. E járművek belső terében 22 ülő, míg peronjain 16 álló utas foglalhatott helyet, teljes befogadóképességük 38 fő volt. A 9840 mm ütközők közötti hosszal és 850 mm-es kerékátmérővel bíró kocsit 2 db D 80 típusú motor hajtotta fogaskerék-áttétellel.

6

2 A villamosok forgalmi elosztásáról nincsenek közvetlen információink, csupán balesetvizsgálati jegyzőkönyvek adataiból következtethetjük ki. Eszerint 1910-191 l-ben a rákospalotai A vonalon az 1907. évi Schlick-féle nagy motorkocsik közlekedtek, melyekből jutott a megyeri B viszonylatra is. A Ganz-féle kis motorkocsikat az A vonal kivételével mindenhol lehetett látni, ám kizárólagosan a C, D és E viszonylatokon fordultak elő. Pótkocsik jártak az A, a C, és nagy valószínűséggel a B viszonylatokon, nagyobb forgalmú időben.

6

3 10. ábra. A jelzésű, 1911. évi motor- és pótkocsiból álló szerelvény az Árpád úton, az újpesti Víztorony előtt (Kép: Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény) A cég személyszállító járműveinek állománya tárgyalt korszakunk utolsó éveiben 15 motor- és 10 pótkocsival ismét bővült. A 101115 pályaszámokon élő motoros jármüvek 6

2 BURV III. MFJ. 11. o., 6. sz. melléklet, 45. o. 6

3 BFL XI. 1514. f. Budapest-Újpest-Rákospalotai Villamos Közúti vasút Rt. iratai. Balesetvizsgálati iratok. 2. doboz. megjelenési ideje nagyjából behatárolható, ugyanis elsőként a 112-es kocsi volt „főszereplője" az F járaton 1911. október 28-án bekövetkezett forgalmi eseménynek, ezt megelőzően a sorozat egyetlen tagja sem szerepelt balesetvizsgálati jegyzőkönyvekben.

6

4 Két, egyenként 75 lóerős TS 100 típusú motorral és 27 ülőhellyel, teljesen zárt peronokkal, légfékkel és homokszóró berendezéssel rendelkeztek a Schlick-gyárban születő 9900 mm-es ütközők közötti hosszúságú és 3200 mm-es tengelytávú motorkocsik. Villamos berendezésük alkalmas volt arra, hogy a BHÉV 1000 V üzemfeszültségü vonalain is közlekedhessenek, így ők bonyolították le 1913. január l-jétől a Nyugati és Keleti pályaudvart összekötő hosszú H járat forgalmát. Az eltérő vontatási feszültség átváltásra a rákospalotai Széchenyi téren volt lehetőség.

6

5 A BURV új pótkocsijai a BKVT R3-as típusú pótjármüveivel majdnem megegyező kivitelben készültek, csupán oldalablakuk felső vonalának egyenes kialakításában tértek el. 8370 mm-es ütközők közötti hosszúsággal és 2920 mm-es tengelytávolsággal rendelkeztek, és 201-210 pályaszámokon álltak forgalomba.

6

6 (10. ábra) * A háború kitörése után megtorpant a BURV hálózatának fejlődése, csupán a teherforgalom céljaira szolgáló iparvágányok száma és hossza növekedett. 1914 végére 54 motor- és 28 pótkocsijával öt viszonylaton bonyolította le a Budapest, Újpest és Rákospalota közötti utasforgalmat, vágányainak építési hossza 16 210 m, üzleti hossza - benne a BKVT és a BHÉV BURV által üzemszerűen használt vágányaival - 18 092 m volt.

6

7 (11. ábra) 6

4 Uo. 44/191 l.sz. 6

5 BURV IV. MFJ, 24. o.; Dr. Kubinszky Mihály -Lovász István - Villányi György: Régi magyar villamosok. A történelmi Magyarország közúti vasutai a kezdettől a II. világháború végéig. Budapesti Városvédő Egyesület, Bp., 1999, 285. o. 6

6 BURV IV. MFJ, 28. o. 6

7 BURV JZM, 1914. 140