Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)
Kovács Ottó: Zarzetzky József gyufagyárai - egy híres iparos munkássága
élelmiszeripar, bőrfeldolgozás, stb.), a gyufagyár a 44. a kémiai és gyógyszerészeti termékeket szemléltető részlegben állította ki termékeit 2 2. A gyufakép nagysága 69 x 89 cm, és szépen megmunkált, 5 cm hosszú hengeres testű gyufaszálak fejeit különféle színű festékekbe mártották. Az alapanyagként felhasznált gyufaszálak a régi és az új technika hatására készültek. Régi technika , mert a színezett gyufakészítés 1854 óta ismert, és új, mert a szépen megmunkált, hengeres formájú gyufaszálak a jövő gyártmányait mutatják be. A gyufafejek a mérgezést elkerülendő, foszfort nem tartalmaznak, a színtartás végett a fejeket fémlakkal vonták be. A képet alkotó színes gyufafejek átmérője 1,3 mm, így a kép felülete 6141 cm 2, ezen megközelítőleg 400.000 db gyufaszál alkotja a gyárkomplexumot és a köréje épített díszes képkeretet. A tényleges gyárkomplexumot - az üzemekben ugyanis nem csupán a tényleges gyufagyártás az úgynevezett gyufamártás, ezen felül egyéb a későbbiekben említett gyufa és gyújtószer készítéssel összefonódó munkálatok is folytak - és a gyárudvart ábrázoló terület 49 x 69 cm nagyságú. A teljes kép a keret egész 6,5 cm mélységét kitölti, feltételezhető, hogy a szálak egy falemezre és/vagy hálós szerkezetre vannak rögzítve, és az alapjául szolgáló lappal együtt szerelték be a képtartó szekrénybe. Az ajtó és képkeret közé téglavörös színű, szintén a gyár termékei közül való, bársony tapétaborítást helyeztek melynek belső peremét aranyozott sávok díszítik. Az ábrázoláshoz a mintát a Vasárnapi Újság című. folyóirat 1863. évi 40. számában megjelent metszet adta, természetesen a technikából adódó minimális változtatásokkal. A keret felső és alsó részén magyar és német nyelvű felirat olvasható: Zarzetzky Józs.kir.szab.Gyuszer - gyára Pesten, illetve: K.K. Priv. Zündwaren Fabrik des Joseph Zarzetzky in Pest. A kép felső sorában a sorok között koronás magyar címer, a kép baloldalára Merkúrt, ebben a szerepében, mint a kereskedelem ókori istenét, jobb oldalára Pannóniát 2 2 Internationale Austeilung zur Paris - Katalog der Österreichischen Abteilung, Wien, évszám nélkül. - Magyarországot - szimbolizáló, oszlopos emelvényen álló emberalakot állították. A gyárudvaron, középen, kettő, egyszintes, 23-23 ablakos épület áll, melyeket füstölő gyárkémény választ el egymástól. Itt találhatóak az osztályokra tagolódó munkatermek, ahol a munkafázisokat (gyufamártás, színezés, csomagolás) végzik. Az utcafronthoz közelebb eső épület a központi gyár egység, a gőzmeghajtású fürész, és gyalugépek üzemelésének helyei. A kéményen túli hosszú építmény valószínűleg a szárítóhelyiség, erre utalnak az előtte hosszú sorban egymásra rakott fahasábok. A hasábokkal szemközt, a másik oldalonraktárépületekláthatóak. Agyárudvarutcafrontra néző jobbra eső részén irodaépületek és rendezett kert terjeszkedik, míg a baloldali részt a gyufagyártáshoz kapcsolódó egyéb termékek gyártására szolgáló részlegek foglalják el. Az elkészült képnek fenyőfából készült, üvegezett ajtajú szekrényt építettek, és a gyufaképet ábrázoló első - még azl867.évi Párizsi Világkiállításon készült - felvétel a gyárábrázolást ebben az üvegezett szekrénykében mutatja egyéb a Zarzetzky gyárból származó gyufaipari árucikkek között. A világkiállításra a cég képviseletében nem Zarzetzky, hanem üzlettársa, egyúttal a Váci utcai gyár igazgatója, Mervay Albert utazott ki. A már említett felvételen is ő látható, magyaros öltözetben. 2 3 A kép sikerén felbuzdulva hasonló és szintén nagy műgonddal készült gyufaképekkel a későbbi világkiállításokon az ország különböző gyufaipari vállalatai is szerepeltek - mint Leitner és Grünwald budapesti vagy Neubauer Károly győri gyufagyárosok az 1873.évi Bécsi Világkiállításonezek a képek többnyire a fő-árost és egyéb hazai nevezetességeket ábrázoltak, és elsősorban eladásra készültek. Az 1867.évi Párizsi Világkiállításról az Iparos Újság 2 4 is megemlékezik. A cikk szerint a kép tulajdonosa ekkor Mervay Albert egyik fia volt, majd családi örökségként került néhai Lackovics Jánosnéhoz, Zarzetzky József leszármazottjához. 1957-ben tőle vásárolta meg a Művelődési 2 3 Iparos Újság 1929.1.29. 2 4 ld. 23 jegyzet. 112
