Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Harangtörténeti tanulmányok - Turok Margit: Gondolatok a harang és a harangozás jelentésének, közösségi szerepének értelmezéséhez

TÚROK MARGIT* GONDOLATOK A HARANG ÉS A HARANGOZÁS JELENTÉSÉNEK, KÖZÖSSÉGI SZEREPÉNEK ÉRTELMEZÉSÉHEZ** Az ember számára mindenkor a legfontosabb, hogy életben akar maradni. Ezen az elemi igazságon nyugszik minden cselekvése.

1 Az emberiséget azonban ha a történelmi múlton végigtekintünk - mindig érdekelte egy, a közvetlen létfenntartás szükségletein túli szükséglet is. Egyetlen olyan közösséget sem találunk a történelem folyamán, amelynek ne lettek volna mítoszai, legendái, képei, speciális viselkedési formái, amelyeket erre kijelölt emberek hoztak létre, "kulturális funkció ellátása céljából".

2 Úgy is mondhatjuk, hogy az ember a létért való küzdelme során két folyamatba kapcsolódik bele: az anyagi-tárgyi értékek teremtésébe és az információtárolásba. A kultúra információt felhalmozó funkciójának kialakulása összefüggésben van az ember azon lényegi sajátosságával, amit jelteremtő képességként tartunk számon. A jelek és jelrendszerek kialakulásával vette kezdetét az "információ felhalmozásának speciálisan emberi formája".

3 Ahogyan az emberi történelem folyamán változott a világról, a nagy egészről alkotott modellünk (képünk), úgy módosultak, változtak a korábban kialakult jelek (képek), jelrendszerek. Szimbólumalkotó képességünk, ez a sajátosan emberi sajátosságunk tehát fennmaradt. Mert ez segíti emberi viszonyaink egyensúlyban tartását, problémáink megoldását, röviden eligazodásunkat a világban. Mert mindenkor az éppen érvényes tudás adja az alapját. A hagyományos emberi közösségek világmodelljében a metafizikai és fizikai világ egyensúlyának, a rész és egész egységének biztos tudata jelentette az eligazodás (a világmodell) alapját. Napjainkban a materiális tudáson van a hangsúly, a résznek az egész feletti uralma irányítja gondolkodásunkat, szabja meg cselekedeteinket. Előbbiben a közvetlen (szóbeli), utóbbiban a sokszoros áttételen (írásbeliség, tömegkommunikáció) keresztül megvalósuló információátadás uralja a kultúrát. Ebből a tényből következik az, hogy ha meg akarjuk érteni elődeink cselekedeteit, hogy mit, miért tettek úgy, ahogyan éppen tettek, akkor a gondolkodásukat kell mindenekelőtt értenünk. Ebben segíthetnek bennünket a szimbólumok, feltéve, ha ismerjük sajátosságaikat, ha tisztában vagyunk jellemzőikkel. Nézzük a témánk szempontjából legfontosabbakat. Jelbeszédünk, szimbólumteremtésünk sajátosságaként mindenekelőtt a következőkkel kell tisztában lennünk: - hogy természeti jelenség, képződmény, az emberi gesztus, szó, a kép, a hang, vagyis bármi szolgálhat jelként és szimbólumként is; (Másképpen * Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, 1014 Budapest, Táncsics Mihály u. 1. ** Elhangzott az V. Harangtörténeti ankéton, Budapest, 2005. Június 23-26.