Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Látogatók és műszaki múzeumok - Gulya István: A látogatóbarát múzeumi környezet kialakításának lehetőségei az Országos Műszaki Múzeum Kohászati Múzeumában

HELYZETKÉP AZ OMM KOHÁSZATI MÚZEUMÁRÓL Az 1949-ben Központi Kohászati Múzeumként alapított intézmény első állandó kiállítása 1960-ban nyílt meg a diósgyőri vasgyár vendégházában. A lelkes gyűjtőmunka eredményeképp a múzeum hamar kinőtte a rendelkezésre álló helyiségeket, ezért új, méltó helyszínt kerestek a kiállítás számára. A MiskolcFelsőhámorban az 1770-es években, FAZOLA HENRIK vasműi igazgatósága idején barokk stílusban épített, eredetileg irodaként, lakásként és raktárként használt „Kance//ár/á"épületében 1970-ben nyílt meg a múzeum új állandó kiállítása. Afiókintézményként 1963-ban alapított Massa Múzeummal együtt a diósgyőri kohászati üzemek (Lenin Kohászati Művek és jogutódai) tartották fenn a múzeumokat 1994-ig, azóta az Országos Műszaki Múzeum társintézményeként működnek. A múzeum a magyar és az egyetemes vaskohászat fejlődéstörténetét mutatja be az ókortól napjainkig. A vaskohászat történeti fejlődése technológiai sorrendben, (vasgyártás, acélgyártás, kovácsolás, hengerlés) két emeleten keresztül négy kiállító teremben kísérhető figyelemmel. Ezenkívül a drót- és csavargyártás, valamint a vaskohászati anyagvizsgálat fejlődéstörténetébe is betekinthet az érdeklődő. A működő modellek, makettek, valamint diorámák szemléletesen, korhűen mutatják be a kezdetleges vaskohászati telepeket, a középkori és újkori berendezéseket és eljárásokat, a technika és technológia fejlődését a 20. század második feléig. Az állandó kiállításban több kuriózum található: például a 10-12. századból származó, Imolán és Kőszegfalván feltárt, eredeti körülmények között („in situ') bemutatott két bucakemence, vagy az Al-Duna szabályozásánál használt, Diósgyőrben készült híres acélvéső. Az 1963-ban alapított, a Kohászati Múzeumtól mintegy 5 kilométerre a Garadna-patak festői völgyében található újmassai Massa Múzeum a Diósgyőr-hámori Vasmű százéves történetének (1770-1870) főbb mozzanatait, eredeti dokumentumait, valamint az ott használt és készített korabeli szerszámokat, illetve gyártmányokat mutatja be. Az eredeti vasgyártelep és technológiai berendezések működő modellen, illetve maketteken szemlélhetők meg. A Massa Múzeum épülete mellett emelkedik Magyarország egyik legjelentősebb ipari műemléke, az újmassai, faszéntüzelésű nagyolvasztó, közismert nevén az ún. „őskohó". FAZOLA HENRIK lakatosmester - akinek híres rokokó stílusú alkotásai Egerben találhatók - 1770-ben Miskolc-Ómassa területén az általa felfedezett bányákra, illetve a térségben található hatalmas erdőségekre alapozva vasművet épített. Fia, FRIGYES előbb a Garadna-patak mentén 1810-1812 között megépített egy duzzasztógátat, mellyel létrejött a Hámori-tó, majd 1813-ban Újmassán korszerűbb kohót, vasművet telepített. A kohó, melyet 1831-ben átépítettek, 1872-ben fejezte be működését. A következő évtizedek során romba dőlt nagyolvasztót a diósgyőri kohászati üzemek hathatós támogatásával a 20. század közepén rekonstruálták, részben eredeti formájában helyreállították. Az elmúlt években több fázisban is zajlottak felújítási munkák, melyek eredményeképp az épület és környezete vonzóbbá vált a látogatók számára. Az építmény Magyarország legrégibb ipari műemlékeként vált közismertté hazánkban és határainkon túl.