Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Látogatók és műszaki múzeumok - Jeszenszky Sándor: Látogatói kísérletek műszaki múzeumokban – Esettanulmány egy száz évvel ezelőtti múzeumi röntgen-kísérlet rekonstruálásáról

JESZENSZKY SÁNDOR* LÁTOGATÓI KÍSÉRLETEK MŰSZAKI MÚZEUMOKBAN Esettanulmány egy száz évvel ezelőtti múzeumi röntgen-kísérlet rekonstruálásáról KÍSÉRLETEK ISKOLÁKBAN ÉS MÚZEUMOKBAN Minden múzeumi kiállítás alapvető célja minél több ismeret közvetítése a kiállított tárgyakról. Ez különösen a műszaki múzeumok számára jelent különleges feladatot, mert a technikai eszközök nem szólnak olyan közvetlenül a látogatókhoz, mint a képzőművészeti alkotások. A műszaki objektumok leglényegesebb jellemzője az, hogy hogyan működnek, működés nélkül holt tárgyak. A míves kivitelű régi eszközök vagy az újabb formatervezett termékek megtekintése nyújthat ugyan esztétikai élményt, de csupán passzív szemlélésük esetén lényegük háttérben marad. A megoldást a működés bemutatása jelenti, akár a tárgy vagy másolata valós működtetésével, akár a működés lényegét megismertető kísérletekkel. A hiteles másolatoknak azért van jelentősége, mert az eredeti darabok működőképessége kérdéses lehet, anyagaik már elöregedhettek és nem utolsó sorban a működtetés veszélyeztetheti a muzeális tárgyat. Ez utóbbi gondos mérlegelést és felelősségteljes muzeológusi döntést igényel. Szabad-e egyáltalán egy muzeális tárgyat működtetni, mennyire veszélyezteti a bemutatás a tárgyat. Bizonyos mértékig minden bemutatás veszélyezteti a tárgyat, viszont, ha teljesen elzárjuk a nyilvánosságtól, akkor értelmét veszti a múzeumi munka. Vannak olyan tárgyak, amelyek szinte örökre tűzbiztos páncélszekrénybe zárva maradnak, de ez csak nagyon kevés objektumra vonatkozik. Még a milliárdos értékű képzőművészeti alkotásokat is kiállítják, pedig azoknak még a gyenge fény is árt sötétben viszont nem lehet látni őket. Ésszerű kompromisszumokra van szükség. A kérdés elsősorban nem is a műszaki múzeumokban vetődik fel. Műszaki objektumok bemutatása, sőt működtetése általában kevesebb veszéllyel jár mint a művészeti alkotások kiállítása, hiszen anyagaik ellenállóbbak, eleve arra készültek, hogy használják őket, ha pedig a elromlanak, ugyanúgy megjavíthatok, mint amikor még mindennapi használatban voltak. A javításnál alkalmazható technológiák általában ismertek, hiszen a múzeumi kutatómunka nem korlátozódik a tárgyakra, hanem kiterjed készítésük módjára is. Az elmúlt évtizedek műszaki múzeumi gyakorlata számos példával bizonyítja, hogy lehet ésszerű kompromisszumot találni. Egyszerű esetekben fel sem merül a károsodás veszélye. A Közlekedési Múzeumban a látogató a vasúti alkalmazottakhoz hasonlóan kalapácsütéssel tehet különbséget az ép és a repedt öntöttvas kerék között. Nem okozhat kárt, bár meglepő látvány, amikor egy kiállított tárgyat kalapáccsal ütnek. Bonyolultabb kérdés, hogy szabad-e egy muzeális gépkocsit * Az Országos Műszaki Múzeum Elektrotechnikai Múzeuma, 1075 Budapest, Kazinczy Ferenc utca 21.