Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Tanulmányok - Fekete Zsolt: Szlovák nyelvű mérnökképzés – magyar nemzetiségű mérnökhallgatók

1948. FEBRUÁRJÁTÓL A PRÁGAI TAVASZIG Az 1948 februári események az iskola életére jelentősen rányomták a bélyegüket. Már a következő tanévben (1948/49) bevezettek egy radikális törvényt, mely gyökeresen megváltoztatta az iskola működését: egységesítették, majd összevonták az egyes szakokat, csökkentették a tanulmányokat, életbe léptették a "demokratikusan megtisztított iskola" (demokratická ocista skoly) elvet. Az elv a gyakorlatban annyit jelentett, hogy aki nem értett egyet az új rezsimmel és annak működési mechanizmusával, azt idő előtt nyugdíjazták, vagy egyszerűen elbocsátották az állásából. Az 50-es évek elején hatályon kívül helyezték az addig életben levő összes (37 darab) felsőoktatási törvényt. Továbbá megszüntették az oktatási intézmények autonómiáját. Az iskolákat az Oktatási Minisztérium által felállított Állami Bizottság a Főiskolákért (Státny vyborpre vysoké skoly) irányította. Még 1950-ben az osztályokat és szakokat felváltotta a kar, III. tanszék megnevezés, így az 1950/51 -es tanévtől a Szlovák Műszaki Főiskolának a következő karai voltak: • Építői Kar, • Gépészeti és Elektrotechnikai Kar, • Kémiai Kar, • Speciális Ismeretek Kar, • Építészeti Kar. Az 1951/1952-es tanévben a Gépészeti és Elektrotechnikai Kar szétvált, és megalakult az önálló Gépészeti Kar és az Elektrotechnikai Kar. A Bányászat szakból előbb egy külön kar alakult Bányászati Kar néven, majd a képzést a kassai Műszaki Főiskolához (Technická vysoká skola) csatolták. Továbbá megalapították a Gazdálkodási Kart kémiai, építői és gépészeti szakiránnyal. Az 50-es évek első felében a felvételi vizsgánál már figyelembe vették a hallgató - politikai értelemben vett - elkötelezettségét és osztályszármazását. A hallgatói keretlétszámot jelentősen megnövelték. Ennek is tulajdonítható, hogy az intézmény 1952-től bevezette az esti tagozatos képzést. Változott még a heti óraszám, a vizsgák száma, a kötelező óralátogatás, a szorgalmi időszak hossza, valamint eltörölték a 4-5. szemeszterben esedékes általános államvizsgát. A tanulmányok egy ún. záró-államvizsgával fejeződtek be az utolsó szemeszterben. A végzett hallgatók 1948-tól mérnöki diplomát kaptak, de az "Ing." mérnöki titulust már nem használhatták. A hallgatói létszám emelkedésével párhuzamosan az oktatói létszám közel megduplázódott. Ez azzal járt együtt, hogy kirívóan magas lett a tudományos fokozat nélküli oktatók száma. A helyzetet orvosolva a fiatal, fokozattal nem rendelkező oktatók számára bevezették az ún. tudományos felkészülést, az aspirantúrát. Az uralkodó hatalom az 50-es évek második felében belátta, hogy a felsőfokú oktatási intézményeknek nemcsak szakembereket kell képeznie, hanem elő kell segítenie a tudományos kutatást és fejlesztést is. Ennek érdekében sok kutatóintézetet és laboratóriumot hoztak létre, mint pl. Fotogrammetriai, Űrkutatási laboratóriumot, Gazdálkodási és Minőségellenőrzési Intézetet.