Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Tanulmányok - Fekete Zsolt: Szlovák nyelvű mérnökképzés – magyar nemzetiségű mérnökhallgatók

MŰSZAKI SZAKEMBERKÉPZÉS LEHETŐSÉGEI A MAGYAR NEMZETISÉGŰ LAKOSSÁG SZEMPONTJÁBÓL AZ ELSŐ CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG IDEJÉN A Csehszlovák Köztársaság megalakulása (1918) előtt a Felvidéken, a mai Szlovákia területén hat magyar felsőfokú tanintézet működött: • Eperjesi Evangélikus Kollégium, • pozsonyi Egyetemes Evangélikus Teológiai Akadémia, • Pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem, • Kassai Állami Gazdasági Akadémia, • Kassai Állami Jogakadémia, • Selmecbányái Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskola.

10 Az intézményeket 1921-ig vagy bezárták, vagy szlovák tannyelvűre változtatták.

11 A prágai Oktatási Minisztérium célja ugyanis az volt, hogy mindennemű egyetemi és főiskolai képzés cseh területen történjen: a műszaki oktatás Prága (Praha), Brünn (Brno) és Pribram központtal. A tapasztalható nagy ellenállásnak köszönhetően az Oktatási Minisztérium végül engedélyezte a pozsonyi (Bratislava) Komensky Amos Jan Egyetem (Univerzita Jana Amosa Komenského) megalapítását.

12 Az egyetem orvosi, jogi és filozófiai karral rendelkezett.

13 1925-ben pedig létrehozták a Losonci Református Teológiát, Csehszlovákia egyetlen magyar nyelvű felsőfokú intézményét. A technikai kultúra terjesztése csak az ipari-műszaki jellegű - a mai értelemben vett - szakmunkásképző, ül. szakközépiskolákban valósulhatott meg. A Csehszlovákia szlovák területén működő szakiskolák közül a legrégebbi a magyar tannyelvű kassai gépipari iskola volt, melyet még 1872-ben alapítottak.

14 Csehszlovákia megalakulását követően sorra nyitották meg a szlovák nyelvű intézményeket, azonban a nagyarányú iskolaalapítás ellenére sem tudták kielégíteni a kor igényeit, a műszaki képzésre jelentkező diákok 1/8-át tudták csak felvenni az oktatási intézményekbe. A felmerült igényeknek megfelelően, valamint azért, hogy a szlovák terület lépést tudjon tartani a cseh iskolákkal, 60 ipari-műszaki középfokú oktatási intézményt kellett volna sürgősen alapítani. Ezzel szemben a szlovák terület a 30-as években is csak egy magyar és 18 szlovák nyelvű szakiskolával rendelkezett, miközben cseh és morva területen már 131 cseh és 101 német nyelvű szakmunkásképző, ill. szakközépiskola működött (1. táblázat). Érdemes egy kis kitérővel mélyebben megvizsgálni a magyar nyelvű általános és középfokú oktatási intézmények korabeli helyzetét. A tényeket vizsgálva szomorú kép tárul elénk. Az 1921 -ig terjedő rövid két év alatt a csehszlovák, illetve szlovák állami hatóságok nemcsak az addig működő hat magyar nyelvű felsőfokú oktatási intézményt zárták be, ill. változtatták szlovák tannyelvűre , hanem az intézkedések érintették a magyar elemi, polgári és középfokú iskolák döntő többségét is. A magyar iskolabezárások hatása már az 1921/22-es tanévben érződött. Csehszlovákiában 127 084 magyar nemzetiségű elemi és polgári iskolás tanuló közül már 28 822 nem magyar tannyelvű iskolába volt kénytelen járni, azaz a magyar tanulók 22,7 %-a szlovák nyelvű képzésben részesült.

15