Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Tanulmányok - Antal Ildikó: A Ganz Gyár Elektrotechnikai Osztályának alapítása és első évtizedei

de nem vezetett tartós eredményekhez a közvetett elosztáson alapuló kísérletezés sem (lásd az ikervári THURY rendszert). Amikor MARCEL DEPREZ (1843-1918) francia mérnök elsőként jelentette ki, hogy néhány milliméter átmérőjű vezetőn akár száz lóerőt is képes sok-sok kilométerre átvinni, sokan vonták kétségbe állítását. A vezető nyugati elektrotechnikusok nagy része továbbra is kitartott az egyenáram egyedüli lehetősége és használata mellett, s a nyugati szakemberek közül csak néhány foglalkozott, attól eltérő lehetőségek kutatásával. Felfogásuk az volt, hogy a váltakozó áramú gépekkel könnyen fejleszthető nagyfeszültségű áramot kell továbbítani, s azt a felhasználás helyén kell az alkalmas alacsony feszültségre átalakítani. 1877-ben sikerült JABLOCSKOVnak (1847-1894) „gyertyái"sorba kapcsolásával egy osztási rendszert megvalósítania.

39 A gyertya egy különleges szénrudas ívlámpa, amely nem igényelt bonyolult és költséges mechanikus szabályozó szerkezetet, hanem az ív állandó hosszát a két párhuzamos szénrúd közé helyezett kaolin lappal biztosította. A gyertyákat egy kéttekercses indukciós készülékkel választotta el a nagyfeszültségű tápvezetéktől. Ezeket az 1:1 áttételű, nyitott vasmagos készülékeket legfeljebb a transzformátor elődjének tekinthetjük, de semmi esetre sem transzformátornak. A kérdéssel JABLOCSKOV után is számos kutató foglakozott és nyújtott be szabadalmat, melyek azonban soha nem jutottak a megvalósítás végső szakaszába. GAULARD és GIBBS 1882-ből származó szabadalma sem hozott a Jablocskov-rendszerhez viszonyítva elvi újdonságot. Ez a rendszer is soros kapcsolású volt, ahol a nagyfeszültségű vezetéktől indukciós készülékek választották le a kisfeszültségű fogyasztókat. Ez az indukciós készülék nem volt azonos a mai értelemben vett transzformátorral. A fogyasztók feszültsége a terheléstől (lámpák ki és bekapcsolásától) függően változott, ami az egyes szekunder generátoroknál kézi után állítást tett szükségessé. GAULARD és GIBBS váltakozó áramú távvezetéki rendszerét londoni (1883) bemutatása után a torinói kiállításon 1884-ben mutatták be.

40 Bár RANKIN KENNEDY a torinói bemutatót megelőzően már 1883-ban rámutatott a Gaulard és Gibbs-rendszer hátrányaira, arra is rámutatott, hogy „Ezzel szemben párhuzamos kapcsolásban a szekunder generátor egy szép, önszabályozó elosztórendszer...'^ Azonban ezt írja tovább: „mit mondjunk a vezetékek keresztmetszetéről egy ilyen rendszerben? Borzasztó.'

42 Vagyis elkerülte a figyelmét, hogy párhuzamos kapcsolásnál a transzformátor áttételének célszerű megválasztásával a primer vezeték veszteségét tetszés szerinti alacsony értékre lehet leszorítani. COLOMBO professzor a torinói kiállítás alkalmával tartott előadásában, a Gaulard-Gibbs rendszerrel kapcsolatban kijelentette, hogy az „áramelosztáshoz szükséges eszközök továbbra is ismeretlenek, azokat még fel kell találni."

43 A kiállításon GAULARD - BLÁTHY kérdésére - a szekunder generátor vasmagjának zárását kimondottan előnytelennek és gazdaságtalannak minősítette. Ennek ellenére Bláthy, ismerve a mágneses körök működésének alapjait, állítólag az egyik szekunder generátoron egy vasdarabbal ki is próbálta a vasmag zárásának hatását.

44 BLÁTHY a szekunder generátor nyitott vasmagja által okozott nagy mágneses szóródás és a soros kapcsolás hátrányait GAULARD és GIBBS elosztórendszerében felismerte és hazajövet beszámolt ziPERNOWSKYnak és DÉRinek tapasztalatairól.