Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Tanulmányok - Vámos Éva Katalin: Természettudósok három generációja Magyarországon, 1849–1918

Közlönyeiben, a Magyar Tudományos Akadémia Értesítőjében és Poggendorf Annalen-jában jelentek meg. Jelentős érdemeket szerzett a hazai műszaki oktatás kifejlesztésében. Főműve Műszaki természettan címen Budapesten jelent meg. 11. kép. Stoczek József (1819-1890) A tudósok harmadik generációja A19. század végére a tudományos intézmények kialakultak, többségük máig is fennálló alakjában konszolidálódott. Az új épületekben viszonylag jól felszerelt laboratóriumok tették lehetővé az európai szintű kutatást. A lelkes kijelentések a tudomány szerepéről a haza felvirágoztatásában kissé megkoptak, mint üres frázisok. Ezért a tanszékvezető tudósok egy része a 19.-20. század fordulóján már nem törekedett a hazai folyóiratok színvonalának emelésére saját kutatási eredményeinek közlésével, vagy az idegen nyelven megjelent szakirodalom fordítására, így közvetítve azt a hazai közönségnek. Inkább arra törekedtek, hogy érdemben szóljanak hozzá szakmájuk világszerte érdeklődésre számot tartó problémáihoz és hogy nemzetközi hírű folyóiratokban publikáljanak. Természetesen voltak közöttük olyan nagyságok, akiknek energiájából telt közéleti tevékenységre is, de elsődlegesen mégis a tudomány művelése, tudományos eredmények elérése volt a céljuk. Ilyen volt a kornak talán legnagyobb hatású tudósa, báró EÖTVÖS LORÁND fizikus, és ide sorolhatjuk WARTHA VINCE kémikust is, a magyar kémiai technológiai oktatás megteremtőjét. Olyan tudós példájaként, aki a hazai tudományos-kulturális közéletben gyakorlatilag nem vett részt, JEDLIK ÁNYOS fizikussal és WINKLER LAJOS kémikussal fogunk a továbbiakban foglalkozni. EÖTVÖS LORÁND BÁRÓ EÖTVÖS LORÁND (Buda, 1848-Budapest, 1919) nagy családból származott. Édesapja, báró Eötvös József reformpolitikus, vallás- és közoktatási miniszter és a magyar realista regényírás első nagy mestere volt. Fia - a magyar