Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Tanulmányok - Vámos Éva Katalin: Természettudósok három generációja Magyarországon, 1849–1918

THAN KÁROLY (Óbecse, 1834-Budapest, 1908) először a bécsi egyetemre irat­kozott be orvostanhallgatónak, majd Heidelbergbe ment kémiát hallgatni BUNSENNÉL, fizikát KIRCHHOFFNÁL és matematikát CANTORNÁL. Mivel érdeklődése középpontjában a kémia állt, főleg BUNSEN laboratóriumában dolgozott. Tanulmá­nyai végeztével visszatért Bécsbe, ahol 1859-ben a kémia tanszék tanársegédévé nevezték ki. Egy évvel később engedélyt kapott, hogy magántanárként előadáso­kat tartson a gyógyszerészet és az analitikai kémia tárgykörében. A körülmények kedvező megváltozásának és a három említett professzor ajánlásának köszönhe­tően 25 éves korában meghívták a pesti Tudományegyetemre helyettes tanárnak. 1862-ben nevezték ki egyetemi tanárrá. Ettől kezdve, közel fél évszázadig tartó egyetemi tanársága alatt szakadatlanul dolgozott a magyar tudományos és kultu­rális élet fejlesztésén, anélkül, hogy ezzel veszélyeztette volna vegyészként, tanár­ként vagy kutatóként végzett munkáját. 1862-től 1872-ig alelnöke, 1872-től 1880-ig elnöke volt a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak. Egyike volt a Ma­gyar Chemiai Folyóirat létrejötte kezdeményezőinek és saját anyagi hozzájárulá­sával is segítette a folyóirat megindítását. Már 1860-ban (26 éves korában) levelező tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia, 1870-től pedig ren­des tagja volt az intézménynek, majd igazgatósági tanácsának is tagja lett. 25 éven keresztül volt elnöke az Akadémia Matematikai és Természettudományi Osztályá­nak, majd alelnöke lett az intézménynek. Alig volt olyan tudományos vagy társadal­mi egyesület, társaság az országban, melynek ne lett volna tagja. Pályája során sok kitüntetésben volt része, még az Országgyűlés Felsőházának is tagja lett, bár a politikában aktívan sohasem vett részt. Nyugdíjba vonulása után nem sokkal halt meg, 1908-ban. ATrefort kertben máig is álló, legmaradandóbb műve a pesti Tudo­mányegyetem új kémiai épületének létrehozása volt. 24 ILOSVAY LAJOS Az életművüket a tudományos-kulturális közélet szolgálatába állító tudósok má­sik példájaként említendő llosvay Lajos (Dés, 1851 -Budapest, 1936). 25 A kémiában neve főleg a Griess-llosvay reagens révén vált ismertté, amellyel nitriteket 352 mil­liószoros hígításban is ki lehet mutatni. Témái között találunk vizsgálatokat a karbonil-szulfidra és hasonló vegyületekre nézve, világítógáz analíziseket, a híres „Torjai büdös barlang" gázainak elemzésére nézve stb. Mindezeket a kutatásokat azalatt végezte, míg tanított a Műegyetemen 1883-tól, ill. rektora volt az intézmény­nek 1901 és 1903 között. Aktívan részt vett a Királyi Magyar Természettudományi Társulat munkájában, titkára, sőt elnöke is volt. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, később társelnöke. 1895-ben megindította, később pedig szerkesz­tette a Magyar Chemiai Folyóiratot. Később a Természettudományi Közlöny szer­kesztője is volt. A századforduló után parlamenti képviselő volt, valamint a Vallás­os Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára. Nemcsak viselte mindezeket a tiszt­ségeket, de lelkiismeretesen végezte a velük járó feladatokat is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom