Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Tanulmányok - Jeszenszky Sándor: Endrei Walter szellemi hagyatéka

JESZENSZKY SÁNDOR* ENDREI WALTER SZELLEMI HAGYATÉKA Az Országos Műszaki Múzeum a technikatörténet tárgyi emlékeinek gyűjtése mellett feladatának tekinti annak a szellemi hagyatéknak az ápolását is, amelyet e tudományág kiemelkedő személyiségei hagytak az őket követő generációkra. Ennek jegyében tűzte ki egyik jövőbeli céljául ENDREI WALTER írásainak bibliográfiai összeállítását és annak közlését a Technikatörténeti Szemlében. Ez azért szükséges, mert munkássága nagyon sokoldalú volt, a technika- és a kultúrtörténet számtalan területére kiterjedt, így azok, akik csak fő kutatási területével, a textiliparral kapcsolatos munkásságát ismerik, nem tudják, hogy egyéb írásai milyen bőséges forrásai a történeti ismereteknek. A technikatörténet kutatása hazánkban néhány kivételtől eltekintve 1930 körül kezdődött és a 20. század közepétől vált önálló tudományággá. A század második felében alakultak meg a technikatörténet tudományos műhelyei, az addig egyetlen műszaki múzeumot, a Közlekedési Múzeumot követően az egyéb szakterületek múzeumai, 1954-ben pedig a technikatörténet egészére kiterjedő feladatkörrel a Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoport, a mai Országos Műszaki Múzeum. Mindez nem lett volna lehetséges szellemi alapok nélkül. A technikatörténet szellemi bázisának fél évszázadon keresztül meghatározó személyisége volt ENDREI WALTER. Főállású aktív munkavállalóként nem mint tudományos kutatót alkalmazták. Közvetlenül az érettségi után már textilgyárakban dolgozott technikusként. Egyetemi tanulmányai mellett is állásban volt különböző, textiliparral kapcsolatos munkakörökben, majd 24 éven keresztül a Hungarotex textil külkereskedelmi vállalatnál. Szakmai ismereteit és nyelvtudását vették igénybe a napi külkereskedelmi munkákban, tudományos tevékenységét a tudomány iránti elkötelezettségből, szabadidejében végezte. Mai anyagias világunkban (sajnos) szinte kuriózumnak számít, ha valaki magas színvonalú munkát nem pénzért, hanem elkötelezettségből végez. Már az 1950-es években sorra jelentek meg tudomány- és technikatörténeti, főleg a textilipar történetével foglalkozó publikációi, külföldi folyóiratokban is, ami akkoriban ritkaságnak számított. Jól hasznosította azt a lehetőséget, hogy mint külkereskedelmi dolgozó, olyan távoli országokba utazott, amelyekbe az 1960-as években még csak hivatalos kiküldöttek juthattak el. Utazásait ismeretek és kutatásait kiegészítő tárgyak gyűjtésével hasznosította. Szűkös napidíját nem az akkor szokásos külföldi kincsekre, orkán esőkabátra, nylon ingre, hanem egy-egy ősi módszerrel készített kendőre, kerámia edényre vagy régi könyvritkaságra költötte. Később egyetemi előadásait tette színesebbé gyűjteményének érdekes darabjaival. Ami a gyűjtést illeti, fő támogatója volt a műszaki múzeumok létrehozásának. Az ügy iránti érdeklődését jelzi, hogy már a Technikatörténeti Szemle legelső számában cikket jelentetett meg „Egy korai javaslat magyar műszaki múzeum alapítására" címmel. Ezt a cikket további 16 írása követte a Szemlében. Kezdeményezője és * Országos Műszaki Múzeum Elektrotechnikai Múzeuma, 1075 Kazinczy utca 21.