Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)
Gyűjteményi ismertetések - Szunyogh Gábor: Az Országos Műszaki Múzeum gőzgépgyűjteményének tanulmánytári bemutatása
szorítja a tolattyút a tolattyútükörre, hogy a súrlódás tekintélyes erőveszteséget okoz.) Lényegüket a körtolattyús vezérlés modelljén keresztül lehet megérteni (70.499.1.). A körtolattyú tulajdonképpen egy hüvelyben ide-oda csúszkáló fémhenger, melynek a felületébe süllyesztett csatornák vezetik a gőzt a megfelelő helyekre. (Ha képzeletben elmetsszük a körtolattyú hengerét, akkor egy egyszerű síktolattyú alakját látjuk. Szokták ezért a körtolattyút körbe forgatott síktolattyúként származtatni). A tolattyútükörnek ebben az esetben a hüvely fényesre munkált hengerfelülete felel meg. Az ilyen tolattyú nem nyomódik a tolattyútükörhöz, mert a nyomás a kör kerülete (pontosabban a henger palástja) mentén kiegyenlítődik, és nem rendelkezik zérustól különböző nyomóerő-eredővel. A modell kézzel mozgásba hozható. (1890-1900, 580x600x1220 mm, 60 kg). Megfigyelhetjük a körtolattyúk kialakítását és működését a körtolattyús vezérlésű gőzgépmodellen is (70.495.1.). Felépítése, működése megegyezik a 70.499.1. számú modellel kapcsolatban írottakéval (14. ábra). (1890, 610x620x1050 mm, 60 kg). Körtolattyús továbbá a Wilesco-féle, gőzzel működő gyártelep modellje (81.207.1.), valamint a Csonka-féle gőzmotor-modell (70.450.1.). Asíktolattyúkfent említett hátrányai 14. ábra. Körtolattyús vezérlésű J 02 ?' f e ' SŐ t; ""SS* prab ' émát gőzgépmodell (melyek a gep teljesítménye es termikus hatásfoka szempontjából a leglényegesebbek) az expanziós tolattyúk kialakításával hidalták át. Újszerűségük abban rejlett, hogy az eredeti (ún. alap-) tolattyúra egy másik, tőle bizonyos mértékig függetlenül mozgó tolattyút helyeztek, amelynek feladata a gőzbeömlés folyamatának megszakítása már akkor, amikor az alaptolattyú még nyitva tartaná a beömlőnyílást. A segédtolattyú hosszát változtathatóra alakították ki, így a beömlés befejezésének időpontját (következésképpen a gép teljesítményét) szabályozni lehetett. Az ilyen szerkezeteket expanziós tolattyú knak nevezték. Egyik kezdeti változatukat MARIE-JOSEPH-DENIS FARCOT 17 francia feltaláló valósította meg 1836-ban, melyet a Farcot-vezérlés modelljén vehetünk szemügyre (70.506.1.). Az alaptolattyún egy regulátor által mozgatott töltésszabályozó tolattyú mozog, melynek hosszát egy excentrikusan elhelyezett koronggal állítani lehetett, így téve lehetővé az alaptolattyú hosszabb vagy rövidebb idejű nyitva tartását. A modell kézzel mozgásba hozható. (1920, 340x500x1000 mm, 50 kg). A gőzbeömlés szabályozásának következő nagy lépését JEAN JACQUES MEYER 18 francia mérnök tette meg (1842-ben), amint feltalálta a menet közben is (akár a gépkezelő, akár a centrifuga regulátor által) változtatható segédtolattyús szerkezetet. Tanulmányozása a Meyer-vezérlés modelljén végezhető (70.452.1.). Lényege az, hogy az alaptolattyún, amely a kiömlést normálisan szabályozza, mozog egy másik tolattyú is, amelynek két zárólapja a tolattyúrúdon alkalmazott
