Technikatörténeti szemle 26. (2003-04)
Tanulmányok - Tóth Endre–Képes Gábor: Kiemelkedő műtárgycsoportok az Országos Műszaki Múzeum matematikatörténeti és számítástechnika-történeti gyűjteményéből
A gép 1967. március 23-án be is érkezett 2064-es gyarapodási számmal, s azóta több ízben tudtuk az érdeklődőknek bemutatni. A Magyar Tudományos Akadémia Kibernetikai Kutató Csoportja szovjet dokumentáció alapján elkészítette az ország gazdasági számítási szükségleteinek ellátására az M-3 nevű számítógépet 1959-ben 10 . Ez volt hazánk első tisztán elektronikus, elsőgenerációs számítógépe, ezért születését a magyar számítógép születéseként ünnepeljük. A munka nem csupán a tervek adaptálásából, hanem a fiatal mérnökök csoportjának jelentős újításaiból is állt. (E fiatal munkatársak közül egyébként sokan napjainkban is véleményformáló, vezető szerepet játszanak a hazai informatikai életben.) Az M-3 számítógép megmaradt, gyűjteményünkben őrzött darabjai közé tartozik a berendezés egyik dobmemóriája. Ez az elektromechanikus és elektronikus szerelvényezésű, kb. 1 méter magas, 200 mm dobátmérőjű adattároló 8 fejegységből, egyenként 5 sávon adott információt, 8000/perc fordulatszámon. Kiállításokon - kissé leegyszerűsítő módon - mint a mai winchesterek ősét mutatjuk be fiatal látogatóinknak ezt a már csak életkora és méretei miatt is elbűvölő tárgyat. Az M-3 számítógép mellett használták a Siemens két egységből álló telex gépadó-rendszert, amely egy ív és lyukszalag rögzítésű géptávíróból és egy leírt szöveg lyukszalagon rögzítését, desiffrírozását és többszöri visszajátszását lehetővé tevő gépadóból áll. Ezek mellett az M-3 néhány alegységét, elektronikáját is őrizzük: két darab 3 csöves elektronikus kapcsolóáramkört, magyar gyártmányú Tungsram csövekkel és két darab multivibrátor kapcsolást két-két elektroncsővel. Hihetetlen belegondolni, hogy ilyen és hasonló, legalább tenyérnyi elektroncsöves elemek ezreit helyettesítheti egy-egy mai integrált áramkör! A legendás számítógép gyártásából és használatából több más apró részegység is fennmaradt, ezeknek jórészt relikvia-értéke van. Például ferritgyűrű minták, ferritgyűrű kinyomó tüskék, megmunkált író-olvasófejek, a fejmegmunkáláshoz használt réselő és sorjázó szerszámok maradtak fönn az M-3 Team, az MTA KKCs úttörő munkájából. A Szovjet Tudományos Akadémia első elektronikus gépe korábban, 1953-ban készült. A BESZM {Gyorsműködésű elektronikus számológép) 5000 elektroncsővel dolgozott és másodpercenként 7-8000 elemi műveletet hajtott végre. Az 1958-tól sorozatgyártásban készültek az URAL típusú gépek. 1962-ben készült az URAL-2. Ezek a gépek még elektroncsővel működtek és a másodpercenként elvégezhető műveletek száma elérte a 12000-et. Megvolt viszont az a hátrányuk, hogy a nagyszámú elektroncső között szinte minden nap meghibásodott néhány darab. Az Ural-2 egy kiváló állapotban megmaradt, teljes példánya ma múzeumunk egyik büszkesége, tudós és újságíró vendégeink kedvelt fotótémája. Egy teljes konfigurációban megmaradt első generációs számítógép ma már ritka látvány. Az acéllemez borítású, üvegajtós szekrények (melyek látni engedik az elektroncsöveket vagy népszerű nevükön a „lámpákat"), a luxus készüléket sejtető, szép pultba épített különböző kapcsolók, nyomógombok, izzók, a cirill betűs feliratok, a beépített analóg óra nem egy, mai értelemben vett számítógépet juttat a látogató eszébe, hanem egy hatalmas és izgalmas tudományos műszert. Titokzatos és zárt világ volt ez, de sokkal változatosabb, mint ma gondoljuk.
