Technikatörténeti szemle 26. (2003-04)

Tanulmányok - Gulyásné Gömöri Anikó: Óbudai Gázgyár – A víztorony és tartálytornyok

Kajlinger Mihály, a Magyar Mérnök és Építész Egylet elnöke, két szempontból is bírálta Weiss Albertet. Egyrészt „fölösleges munkát végzett Weiss igazgató, amikor azon épületeket is megtervezte, amelyek nem kizárólag üzemi célokat szolgálnak, és amelyek magával a gázüzemmel közvetlen kapcsolatban nem állnak, mint pl. munkásjóléti építmények, kezelési építmények, gazdasági épületek, lakóházak." Másrészt hangsúlyoznia kell, miszerint nem talál okot arra, hogy ezeket az építményeket külföldi építésszel terveztessük, miért is ajánlja, hogy a főváros tanácsa kerestessék meg, készíttessen magyar építészekkel új terveket és épületeket, jelen tervezetei ne képezzék megbeszélés és elbírálás tárgyát. A bizottság egyhangúlag elhatározta, hogy a kérdéses épületek Kajlinger Mihály indítványa értelmében a további tárgyalás alól kivétetnek."

4 Mindezen előzmények ellenére a gázgyár megvalósult épületegyüttese igazolni látszik mind Bernauer javaslatát az elrendezésre, mind Kajlinger javaslatát a magyar tervezőre. Bernauernek köszönhető a hasonló rendeltetésű létesítmények összevonása, a helyszínrajz rendezettsége. Egyik legszebb példája a tartálycsoport, amely a gázgyár jelképeként szerepelt sokáig. Kaiser Anna szerint Bernauer Izidor a nagyvonalú elgondolások híve, míg a formai kialakítást Reichl Kálmánnak köszönhetjük. Weiss Albertet a 19. századi hagyományokon alapuló szemléletmód jellemzi, mely ötvöződik Reichl 20. századi, új építészeti világot ígérő gondolkodásával. Kaiser Anna éppen ebben látja érdekességüket „a gázgyári épületek két világ találkozását képviselik."

5 A víz- és tartálytornyok tervezői, építői, az építmények méretei

6 Ripka Ferenc központi igazgató előterjesztése Budapest Székesfőváros Tekintetes Tanácsához 1917-ben: A 750 m

3 űrtartalmú víztartály, valamint 3 db 1500 m

3

, 3 db 500 m

3

, 1 db 90 m

3 és 2 db 50 m

3 űrtartalmú kátrány, ül. ammóniák befogadására alkalmas tartály elhelyezésére szolgáló tornyokat impozáns csoporttá egyesítettük. A munkát a Tanács határozata alapján a Berger és Vida cégnek adtuk vállalatba. A tornyok kb. 4700 m

3-es betontömbön nyugszanak. A víztorony magassága a gyárudvar szintje fölött kb. 55 m-re fekszik, míg a tartálytornyok 36 m magasak. Az építés 1912. március 29-én vette kezdetét és elkészülte a tartályok szerelése miatt csak megkésve. 1914. január 27-én volt. A toronyra a villamos hajtású órát a Siemens és Halske cégnél rendelték meg. A tényleges kiadás 644 806 korona, ez 130 806 koronával több a tervezettnél. Az oka az, hogy a tornyok biztonsága érdekében szükségesnek tartottuk a falaknak az eredeti tervvel szemben vastagabb méretekben való kivitelét. Továbbá a nagy tartályok alatt koszorúkövet helyeztünk el és a vasgerendaszerkezet megerősítése a tervezettnél lényegesen több falkötő vas alkalmazását vonta maga után. Az architektonikus szempont pedig a víztorony terméskő lábazatának az I. emeletig való kiképzését kívánta.