Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)
Forrásközlések - Bencze Géza: Beszédes József értekezése a Kapos szabályozásáról
Böhm Ferenc, majd az 1798-tól utóda Quits Ferenc, Rózsás Ferenc a tolnai Eszterházy uradalmak mérnöke, s a somogyiak: felsőbüki Nagy József megyei főmérnök, a földméréstanról Bécsben könyvet kiadó Brechter Ferenc kaposvári Eszterházy-uradalmi és Hofstátter Tamás Széchenyi-uradalmi mérnökök kezétől. A terveknek volt azonban egy közös vonásuk, valamennyi az eredeti, az 1776-ban elkészült Böhm- és Krieger-féle mérnöki felvételezéseken és számításokon alapult. Nagyobb, szervezett, a vízrendszer egészének állapotára ható vízrendezésre ezt követően azonban mintegy negyedszázadig nem került sor. A kisebb, ám egymástól elszigetelt munkálatokkal azonban nem álltak le, s több jelentékenyebb uradalomban - a napóleoni háborúk gabonakereslete által okozott termőföld-hiány megoldására is - folytattak lecsapolási munkákat. A példát az ozorai, a dombóvári és a kaposvári Eszterházy-uradalmakban, a piarista kusztodiátus mernyei uradalmában 1802 és 1805 között lezajlott vízrendezések adták, amikor is a Kapós és a befolyó mellékvizek kártételeinek a csökkentésére, árterük kisebb regulációjára került sor. A Sárvíz szabályozása az idő múlásával sem igen mozdult el a holtpontról. A munkálatokat elvileg irányító királyi biztosok néhány évnyi, döntően a pénztelenség miatti hiábavaló hadakozás, a sikertelenség és az érdekelt birtokosok közönye és esetenkénti ellenérdekeltsége miatt is sorra mondták le megbízatásukat. Az akadozó és gyakran már kétes kimenetelűnek tűnő munkára mégis ösztönzőleg hatott néhány tekintélyesebb birtokos kitartása, amin nagyban segített az 1807. évi 17. te, amely lehetővé tette a magánosok költségén készítendő vízrendezések társulati, társasági formában történő összefogását. A törvény jókor jött azoknak a somogyi Kapos-menti birtokosoknak, akik már az előző év végén hasonló egyezségre jutottak és a folyó Kaposvár-Dombóvár közötti szakaszának regulázására társaságot is kívántak létrehozni. A Helytartótanács a társulatalakításhoz - azzal, hogy a szabályozást engedélyező végzésében erre nem tért ki - nem járult hozzá, viszont engedélyezte, hogy az érintett birtokosok költségén elvégezzék a Kapós somogyi szakaszán az első szervezett és minden érintett birtokos egyetértésével járó vízrendezést. Idő hiányában mérnöki felmérésekre már nem került sor, s a három évtizeddel korábbi Krieger-féle lecsapolási tervezet mérési adatait és alaptérképeit használták fel a tervezéskor. A Brechter Ferenc irányításával végzett munkákkal azonban félbehagyások és újbóli nekirugaszkodások után 1811-ben véglegesen leálltak. Többszöri felülvizsgálat során arra jutott a munkálatokat felügyelő megyei bizottság, hogy a sikertelenség okai jórészt maguk a birtokosok voltak, akik a szabályozás feltételeként valamennyien malmaik sértetlenségét kötötték ki. A tervezet pedig a Böhm-féle elvet részben magáénak vallva a malmokat a Kaposvár alatti szakaszon a mellékcsatornára kívánta helyezni, de ezek megásására a birtokosok ellenállása és szinte teljes pénztelensége miatt is így nem kerülhetett sor. A másik alapvető hiba az volt, hogy a Dombóvár alatti tolnai szakasz szabályozatlansága miatt nem lehetett a vízszintet a kívánt mértékre leszállítani. A vármegyei hatóság meg-