Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)

Tanulmányok - Hronszky Imre: Gőzsűrűség-mérések és azok hatásai a 19. századi kémiai atomelmélet fejlődésére

báltak meg a „kémiai affinitásról" való kutatásaikban a tényleges hatóerők összességének komplex hatásával számolni. Ezen erők figyelembevétele pedig, a kohézióé például, lényegesen megváltoztatja azt a képet, amit a kémiai folyamatokról tudni lehet. Másrészt szerinte az affinitás hatását nemcsak minőségi sajátossága szabta meg, hanem a reakcióban levő anyag mennyisége is, így a kémiai reakcióban a „kémiai tömeget" kell figyelembe venni.

6 Berthollet szerint a kémiai reakcióba lépő anyagoknak folytonos sor szerint kell reakcióba lépni, hiszen a rájuk jellemző affinitás és a tömegük együtt jelenik meg kémiai hatótényezőként és ezért az eredménynek, a vegyületeknek nem lehet állandó összetétele. Annak a tapasztalatnak és az elemanalízist vezető kutatás általános háttér hipotézisének a megmagyarázásában és korlátozásában, amit Proust éppen akkor emel a „törvény" szintjére, hogy a vegyülésnél állandó súlyarányok állapíthatók meg, Berthollet kitűnő alkalmat talál saját, „nem önkényes", a kémiai folyamatban résztvevő összes erőt figyelembe vevő elképzelésének megerősítésére. Szerinte ugyanis az állandó súlyviszonyok pontosan akkor voltak megállapíthatók, amikor a kohézió hatására kicsapódás jött létre, s az így nyert termék összetételét állapították meg. Az állandó súlyviszonyok törvényében tehát csak olyan rejtvényt talált, amely koncepciójában minden további nélkül megoldható volt a kohézió segítségül hívásával, amelynek hatását evidensnek tekintette.

7 Számunkra itt az a fontos, hogy a térfogati analízis mint módszer előtérbe kerülését ösztönözte Berthollet koncepciója a kémiai folyamatokról, s azt is, amit a kémiatörténész Crosland, egyfajta „térfogat ontológiának" nevezett.

8 Gay-Lussac a következőképpen indokolta „volumetriai krédóját", ahogy Crosland nevezi: „Az anyagok, akár szilárd, akár folyadék, akár gáz állapotban vannak, bizonyos tulajdonságokkal bírnak, amelyek a kohéziós erőtől függetlenek, de más tulajdonságaik is vannak, amelyek, úgy tűnik, hogy ezen erő hatására módosulnak (s így intenzitásukban változók), s amelyek nem követnek semmilyen szabályos törvényt" A molekulák vonzása szilárd állapotban és folyadékokban" az az ok, amelyik sajátos tulajdonságaikat módosítja, s úgy tűnik, hogy csak akkor engedelmeskednek a hasonló körülmények között levő testek egyszerű és szabályos törvényeknek, ha a vonzás teljesen megszűnt, ahogy ez a gázokban van."

9 Ahogy Crosland rekonstruálja, 1808-tól, amikor a „térfogati törvényt" közli, GayLussacnak már határozott kutatási programja volt. Ennek jelzésére két, ma meglepőnek tűnő kijelentésére utalunk. A jódra vonatkozó kutatásai kapcsán jegyzi meg: „Elasztikus állapotban mutatott térfogataik szerint hasonlítjuk össze a testeket és nem súlymennyiségeik szerint, amelyeknek a kombinációra sokkal kevesebb hatásuk van." Később pedig arról beszél, hogy „a savak és alkáliák semlegesítési képességét térfogatmérések útján kellene megállapítani, s lehet, hogy ez lenne az igazi módja a meghatározásnak."

10 Gay-Lussac arra gondolt, hogy a térfogatok összehasonlítása már hasznosnak bizonyult a víz elemeiből való képződésének vizsgálatánál, s hasznos lehet a reagáló anyagok és a termékek sűrűségének összehasonlítása. Követjük Croslandot, ahogy Gay-Lussac gondolatmenetét rekonstruálja. Gay-Lussac törvényének két