Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)

Tanulmányok - Vályi Katalin: Árpád-kori harangöntő gödör Szermonostor udvarán

rang pártáját, vagyis az alsó peremét körülölelő darabok, melyek között jól felismerhetők a külső és a belső oldalhoz tartozó tapasztás darabjai. A rétegesen egymásra tapasztott vastag agyagborításból természetesen a mag külső-, Hl. a köpeny legbelső (a fémmel közvetlenül érintkező) rétege maradt meg a legjobb állapotban. Ezen kívül a köpeny külső felületére a formázás során legvégül felvitt vékony, sárgás színű agyagréteggel borított darabok jellemzőek még, amelyeken a nedves kézzel, ¡11. ujjakkal végzett, vízszintes elsimítás nyomai jól láthatóak. A restaurálás során sikerült az öntőforma külső köpenyéből a fémmel érintkező rétegnek a töredékeit összeállítani, ami alapján elég nagy biztonsággal rekonstruálható a harang. Erre még a későbbiekben részletesen kitérünk. 8. Végül az utolsó munkafázisban a kész harangot homokkővel gondosan lecsiszolták, megtisztították a rátapadt agyagtól és a kisebb-nagyobb egyenetlenségektől. Szeren ezt a munkát a már teljesen kiemelt harangon az öntőgödör nyugati oldalán kialakított munkatérben végezték el. Ez egy 100x120 cm-es, nagyjából szögletes alakú, 4-5 cm-rel a járószintnél mélyebben lévő, egyenes felszínű terület, ami valószínűen deszkákkal volt befedve, ill. ezáltal a külső járószinttel egy szintbe hozva. Az agyagmaradványokat és az egyenetlenségek ledörzsölése során keletkezett bronztörmeléket végül visszahúzták az öntőgödörbe, ahol ez a legfelső betöltési réteg tetején, bronzrögökkel kevert, sárgás-vöröses, égett agyagtörmelékként jelentkezett. Az öntőgödör betöltésében megtalált öntőforma töredékeiből az MTA Régészeti Intézetében M. Glattfelder Lucia sikeresen összeállította az öntőminta köpenyének a legbelső, a fémmel érintkező rétegét. Ez alapján rekonstruálni tudtuk az egykori harangot, melynek alsó átmérője 86 cm, korona nélküli magassága (a harangtetőig) pedig 70 cm volt. A harangtető szélén, a váll fölött kettő széles, de csak enyhén kiemelkedő borda futott körbe. A gömbölyű váll alatt a palást felső része meredek, alul pedig enyhén ívelt oldalú volt. Hornyán szintén egy széles, de csak enyhén kiemelkedő borda díszítette, pártája enyhén domború volt. Sem feliratot, sem egyéb díszítést nem találtunk rajta. Az öntőgödörből előkerült kerámia leletek, valamint a műhely rétegtani helyzete a harangöntést egyértelműen a 13. század elejére keltezik. Ez az esemény jól beilleszthető a monostor építéstörténetébe is, ami szerint minden bizonnyal a nagy, háromhajós templom megépítésének a végét, mintegy lezárását jelentette a harangok megöntése. Az öntőminta alapján rekonstruált harangot 1997-ben Makk József szegedi kohómérnök és Máté István mártélyi szobrászművész újraöntötte, ma a középkori harang mása az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban, a romkertben felállított haranglábon látható.