Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)

Könyvismertetés - Bartha Lajos: Csaba György Gábor: Szentiványi Márton csillagászati nézetei a „Miscellenea”-ban

A bevezetés célja - igen helyesen -, hogy bemutassa a Miscellanea szerzőjét, és felépítését, ill. csillagászati tartalmát értékelje. Ebből a 21 oldalból 6 oldalnyi esik a „Tudományos előzmények"-re, megítélésem szerint teljesen feleslegesen. Az ókortól Newtonig tekinti át a bolygórendszer-kép változását. A Miscellanea azonban ilyen vonatkozásokat nem tartalmaz, elegendő lett volna az Arisztotelészi-skolasztikus világkép rövid vázlata, amely valóban még uralkodik Szentiványi szemléletében. E fejezet helyett célszerűbb lett volna Szentiványi Márton csillagászati ismereteit és ismereteinek forrást bemutatni. A nagyszombati jezsuita Galilei nagy perének évében született, kortársa volt Newtonnak és Halleynek, Cassininek, Descartesnek és Heveliusnak. Élete már a távcsöves csillagászat kezdeti korszakára esik. Ezekhez képest a Miscellanea meglehetősen elavultnak tűnik, hiszen felbukkan benne az arisztotelészi szférák rendszere, és még a geo-heliocentrikus bolygórendszert hirdeti. (Szerinte a Föld a mindenség középpontja, körülötte kering a Hold és a Nap, valamint a Jupiter és a Szaturnusz bolygó, míg a Merkúr, a Vénusz és a Mars a Nap körül kering.) Ez módosított változata Tycho Brahe világképének. Szentiványi Márton - és számos kortársát - azonban nem szabad a tudományos világ akkori legkiemelkedőbbjeihez hasonlítani. A napközpontú világrendszer, a távcső sok új eredménye nem egy csapásra vált általánossá és elfogadottá. A Miscellanea a kor oktatóinak, tanítóinak általánosan hirdetett szemléletét mutatja. Hasonló tartalmú művek még tucatjával jelentek meg Nyugat-Európában is. Szemléletében tehát korának jó átlagos szintjét tükrözi. Igen értékes azonban a következő rész, amelyben a Miscellanea tartalmát vázolja fel. Az érdeklődő ebből képet alkothat a nagyszombati tudós érdeklődéséről és tájékozottságáról. Meglepő viszont a könyvecske szerzőjének tájékozatlansága a vonatkozó szakirodalomban. Azt talán még elhisszük, hogy nem ismerte, pl. alulírott írását a „Természet Világá"-ban (bár az egyetlen cikk, amely Szentiványit mint naptárszámolót értékeli), azt azonban már joggal hiányoljuk, hogy mit sem tud M. Zemplén Jolán könyvéről, ahol pedig alapos értékelést találhatott volna (A magyarországi fizika története 1711-ig, 145-149 old. Bp. 1961). Ezek a hézagok azonban csak a könyv bevezetőjét érintik, de nem csökkentik annak jelentőségét, hogy először kaphattunk magyarul hiteles, jó fordítást. Ennek pedig a jövőben nagy jelentősége lehet a tudománytörténeti feldolgozásokban. Bartha Lajos