Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)

Krónika - Kiss Sándor: Ezer év a tudománytörténetben és Európa szívében

lők közül a nyírábrányiak most nem jutottak döntőbe, a tószegiek pedig nem küldték el pályamunkájukat, bár beneveztek. Most először jutott a döntőbe csapat az alábbi településekről: Ajak, Cece, Győrújbarát, Mezőfalva, Nyíregyháza, Pákozd, Sándorfalva. A döntő házigazdája a Kazinczy Iskola. A tanárokból és diákokból szervezett (és jól szervezett) fogadó csapatot Fekete József irányítja. Figyelmük minden apróságra kiterjed a mindenkinek kijáró elismerő oklevéltől a jutalom csokiig. A versenyt mindig figyelemmel kíséri Dobszai Jenő, az iskola igazgatója. Teendőjük nagyon sokrétű, ezek közül csak néhány fontosabb: levelezés a csapatokkal, szállásbiztosítás, étkeztetés, a csapatok személyes kalauzolása, nyitó és záró műsor, szabadidős program, városnéző programok, szponzorok keresése, pénzügyi nyilvántartás és persze a közel 4 órás döntő 2 színhelyen való lebonyolítása. így nekünk, a főiskola oktatóinak ( Dr. Bohdaneczky László, dr. Bun Zoltán, Bodoki Zoltán és dr. Kiss Sándor tanszékvezető) csak a közel kétszáz kérdés kiagyalása és a zsűrizés oroszlánrésze marad. Ez nem kevés, de mi is szívesen csináljuk már hetedik éve. A verseny díszvendégének és a nagyok zsűrielnökének minden évben mást kérünk fel a témához illeszkedően a szakterület elismert személyiségei közül. így volt már vendégünk dr. Rosta István, dr. Jeszenszky Sándor, dr. Vas Miklós, dr. Berta István, dr. Bánkuti József és dr. Endrei Walter, akit nemrég veszítettünk el és most emlékeztünk is rá. Ez évi díszvendégünk dr. Vámos Éva az Országos Műszaki Múzeum főigazgatója volt. A díszvendég „feladata" egy előadás megtartása is a kísérő tanárok számára. Idén külön érdekesség volt, hogy a főigazgató asszony az első női díszvendéghez illően, stílszerűen Mérnöknők Magyarországon címmel tartott, adatokkal gazdagon illusztrált, színes előadást. Véletlen egybeesés, hogy az egyik komáromi csapat az internet révén külön készült a feltaláló nőkből, és az ilyen vonatkozású (általunk nehéznek tartott kérdéseket) „kapásból" válaszolták meg. A főigazgató asszony előadása alatt már folyt a döntő írásbeli része, ahol a zsűrik és segítők (összesen korcsoportonként 6-7 pedagógus vagy főiskolai oktató) felügyeletével újabb TOTO feladatot oldottak meg a gyerekek. Ezután egy féloldalnyi, a közlekedésre vonatkozó, 10 helyen hiányos szöveget kellett kiegészíteniük. Szintén írásbeli feladat volt egy másik, Széchenyi István munkásságára vonatkozó, 5 helyen hibás szöveg javítása. Mindezekre összesen 58 pontot lehetett kapni, az induló maximum 50, a beküldött feladatokra kapott pontokhoz. A legizgalmasabb természetesen a közel 3 órás, több szünettel megszakított szóbeli rész. Ebben mindig van összesen 8-10, általában 2 részletben lazításként föltett, egyenként 2-2 pontot érő villámkérdés. Ez korcsoportonként minden csapatnak egyszerre szól, és egy kis táblára írják fel a csapatok a válaszokat, ami csak 1-1 szó. Ez most valamivel nehezebb volt, mint korábban, így jól betöltötte szelektáló feladatát. A szóbeli verseny legnehezebb (10 pontot érő) feladata a részletes, összefüggések ismeretét feltételező, „kifejtős" vagy „esszé" kérdés, ahol minden csapat más-más kérdést húz, tehát a szerencsére is szükség van. Mi, a kérdések kitalálói,