Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

TANULMÁNYOK - Palló Gábor: Német–magyar kapcsolatok a XX. századi természettudományban

az 1933. áprilisban hozott törvények tették lehetetlenné további németországi pályafutásukat, hanem közrejátszottak benne a más országból érkezett ajánlatok is. A centrum áthelyeződése több lépcsőben, több elem kombinációjaként zajlott. Összefüggött azokkal az amerikai ambíciókkal, amelyek tudatosan kívánták a modern tudományt, kivált az elméleti gondolkodást meghonosítani az Egyesült Államokban. Ennek részeként küldték legtehetségesebb diákjaikat tanulni Németországba; olyanokat mint pl. Robert Oppenheimer. Kármánt Millikan már 1926-tól kezdve csábította Pasadenába egy óriási aeronautikai kutatási központ felállításával. Neumannt és Wignert együtt vonzották Princetonba 1931 -tői kezdve, főként olyan jövedelmet és biztos állást kínálva, amelyről Németországban nem is álmodhattak. Polányi számára Angliában, Manchesterben, ajánlottak egyre határozottabb, a németországinál kedvezőbb feltételeket. Önálló tanszék, újonnan, saját elgondolásai szerint felépülő laboratóriummal egy kitűnő egyetemen, ahol ő honosíthatta meg a fizikai kémiát, és ezzel végleg kiléphetett Haber berlini árnyékából. Igaz, másokat, például Szilárdot, Teliért, Gábor Dénest valóban a nácizmus üldözte el Németországból, ami azt jelenti, hogy az üldöztetés lényeges befolyást gyakorolt a folyamatra, de nem kizárólagosat.

42 A XX. század első felében tehát a magyarországi kultúra azzal is hozzájárult a németországi centrum működéséhez, hogy kinevelt első rendű tehetségeket, mégpedig méretéhez viszonyítva meglepően jelentős számban, és e tehetségek magában a centrumban bontakoztak ki. Erre az időre Németország számos egyetemén, kivált Berlinben és Göttingenben feltűnt egy nemzetközi tudóstársadalom, amely különösebb akadályok nélkül kapcsolódott be a helybéliek életébe, de soha nem vált ennek integráns részévé, valamelyest mindig kívül maradt rajta. Ez a modern tudományos „szeminárium" vándorolt át Amerikába a nácizmus idején, és ennek váltak tagjaivá a fiatal magyar tudóstehetségek.

43 5. Következtetésqk 1. A német-magyar tudományos kapcsolatok kb. egy évszázados történetét áttekintve, alkalmazhatónak látszik a centrum-periféria fogalmi séma. Minthogy azonban sem a tudományos világok határai nem maradnak változatlanok a történelem folyamán, sem az adott tudományos világban nincsenek eleve meghatározva a régiók, mind a centrum helye, mind a rajta kívüli régiók szerepe eltolódhat. Ez a dinamika mutatkozik meg a magyar-német tudományos kapcsolatokban'. A XIX. században a magyar perifériáról alapvetően tanulni jártak a tudósok Németországba. Eredményeiket főként saját hazájukban, a lokális pia-