Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

Krónika - Kiss László: Kiszely Gyula (1911–1977)

KISZELY GYULA (1911-1997) Nevét ismerni fogják utódaink is, akiket érdekel majd a magyarországi kohászat és öntészet múltjának és fejlődésének története. Egyszemélyben volt kutató, szakíró, múzeumalapító és műszaki muzeológus, aki egyaránt fontosnak tartotta nemzeti múltunk ingó és ingatlan termeléstörténeti, technikai értékeinek feltárását, védelmét és hasznosítását. Választott szakterületének jeles tudósa, legalaposabb ismerője. Önzetlen tanító, segítőkész kolléga, melegszívű jóbarát. „Életem a munka, a kutatás. Soha egyetlen napra sem szűntem meg tevékenykedni. Az újabb célok mindig erőt adtak" - nyilatkozta 80. születésnapi köszöntése alkalmával. Kiszely Gyula 1911. március 12-én született Miskolcon. Az ottani Deák Ferenc felsőkereskedelmi iskolában érettségizett 1930-ban, majd 1942-1944. években a M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi karának hallgatója volt, de tanulmányait katonai bevonulása és fogsága miatt nem fejezhette be. 1933-tól 1972-ig a MÁVAG Kohászati Üzemek - Diósgyőr - termelési előadó, majd a Bp. Vezérigazgatóságnál értékesítési csoportvezető. 1948-1972. években a vállalati jogutód Lenin Kohászati Művek budapesti kirendeltségének osztályvezetője, 1964-től az általa alapított budapesti Öntödei Múzeum vezetője volt 1972. január 15-ével történt nyugdíjazásáig. 1972-től részfoglalkozásuként az Országos Műszaki Múzeum tudományos főmunkatársa, a bányászati és kohászati múzeumok szakfelügyelője lett 1993-ig. Technikatörténész-múzeológus szakmai pályafutásának kezdete 1952. évtől keltezhető, amikor a gyár vezérigazgatójától megbízást kap a Diósgyőri Kohászati Üzemek történetének megírására. A kutatást megosztva végezték dr. Soós Imrével, az egri állami levéltár vezetőjével és Korompai Győzővel, a diósgyőri gyár osztályvezetőjével.