Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)
ICOHTEC ’96 „Műszaki Múzeumok és Technikatörténet” szekció előadásai - Poser, Stefan: A veszély múzeuma – veszélyes múzeumok? Az ipari biztonság és a munkaegészségügy múzeumai és kiállításai a XX. század elején
A berlini szociális múzeum, az „Állandó munkásjóléti kiállítás" (Ständige Ausstellung für Arbeiterwohlfahrt) és a német birodalmi biztosítási hivatal (Reichsversicherungsamt) rendszeresen részt vettek a világkiállításokon. Ezeken a kiállításokon mindkét intézmény az ipari biztosítás és ipari biztonság témákban vett részt. Mindez első benyomást adhat arról, milyen fontosak voltak a társadalmi múzeumok és kiállítások abban az időben. Előadásomban először azt a kérdést kívánom taglalni, vajon a társadalmi múzeumok a múzeumok speciális fajtái-e, másodszor pedig, hogy miért és hogyan voltak ezek a múzeumok fontosak a XIX. század végének és a XX. század elejének társadalma számára. E kérdések megvilágítása előtt, és mielőtt részletekbe bocsátkoznék, szeretném ismertetni a társadalmi múzeumok jellemzőit. A társadalmi múzeumok jellegzetes vonásai A társadalmi (szociális) múzeumok fő jellegzetessége az a cél volt, hogy előmozdítsák a korabeli környezet megváltozását. Ezért koncepciójuk más volt, mint azoké a múzeumoké, amelyek feladata a történelmileg jelentős műtárgyak bemutatása és így a történelem megőrzése és ismertetése. A társadalmi múzeumok központjában a modern technika mintagyűjteményei álltak. Némelyikükben a hangsúly a balesetek és foglalkozási ártalmak megelőzésén volt. Ennélfogva ezek a gyűjtemények voltak alapjai annak, hogy a gyártulajdonosokat és gyártókat megismertessék a biztonságtechnika új eljárásaival, hogy azokkal gépparkjukat kiegészítsék. Hasonlóképpen, hogy megmagyarázzák a munkásoknak és a műszaki szakiskolák tanulóinak, hogyan alkalmazzák ezt a technikát, ezeket az eljárásokat. Ezen túlmenően, e múzeumok feladata volt a közegészségügy és az egészségügyi előírások propagálása. A gyűjteményeket állandóan meg kellett újítani, hogy példaadók maradjanak- ez a koncepció alapvetően különbözik a múzeum klasszikus eszméjétől. Speciális oktató koncepciójuknak kellett lennie, amely a látogatót megtanította az új információk alkalmazására. A biztonsági és egészségügyi múzeumokra jellemző volt az is, hogy széles körű funkcióikkal támogatták az intézmények munkáját. Nemcsak biztonsági intézkedéseket és berendezéseket kellett bemutatniuk, hanem anyagokat és gépeket is vizsgálniuk, vetélkedőket rendezniük és a biztonság és egészség propagálására tanfolyamokat is tartaniuk. Ezeknek a múzeumoknak a célja tehát az volt, hogy közvetlenül bekapcsolódjanak az iparosodás folyamatába. A múzeumok a látogatók tájékoztatását és az ismeretek terjesztését összekötötték a vásárok és vizsgálólaboratóriumok funkcióival. Ennélfogva a társadalmi múzeumokat a jelen történelemmentes múzeumai-