Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

ICOHTEC ’96 „Műszaki Múzeumok és Technikatörténet” szekció előadásai - Klein, Heijo: Műszaki haladás az Ipari Kor művészetében

Allegorikus alakként látjuk a város megszemélyesítését, „Nurimbergiát", aki mozdonyt tart karjában. Ezenkívül látunk egy sas vontatta szárnyat és a szárnyas kereket eredeti alakjában, amely az első helyi mozdony nevét viseli („A sas"). A középső ablak a gáztermelést mutatja; lent két törpe hatalmas gázvezetékeken dolgozik. Középen látjuk a gáztermelés folyamatát a magas hőmérsékletű eljárásssal (kokszolás): három munkás egy szénnel megrakott biszkvitporcelán tányért rak a tűzbe, és egy percre forró gőzfelhő jelenik meg. A továbbiakban a gázt a levegő kizárásával gyűjtik össze és viszik a vezetékekbe, megvilágítva a sötét éjszakát (amint felül látszik). A maradék szenet, a kokszot el kell távolítani a retortából, amint az egyik munkás teszi (balra). A hőségtől a munkások megszomjaznak; ezért van ott egy hordó sör (jobbra). A fenti jelenet azt mutatja, hogyan szállítja el egy munkás a kokszot kézi targoncával (jobbra) és két másik munkása szivattyúzza el a gáztermelés során kondenzált vizet, amelyet most anilin előállítására lehet használni. A két elemet, a vizet és a tüzet, a szökőkút (lent középen) és a gázvilágítás fénye (fent) ábrázolja. Maga a gázfény együtt világít a holddal, de a szobákat megvilágító gáz és termelés helyén látható, rovarokként, röpködő alakokként ábrázolva. A harmadik üvegablak a gázvilágítás áldásait mutatja be. A középen kivilágított díszportál vezet az ünnepi terembe. Egy lány gyönyörű kék estélyi ruhában siet fel a lépcsőn a bálba. A portál tetején lévő építészeti részletek és alakok illenek ezekhez az elegáns reneszánsz formákhoz. Az ünnepséget a gázvilágítás eredményeként tekintik, mert ez teszi lehetővé, hogy az éjszakát éppúgy hasznosítsák, mint a nappalt. Amint a képen fent látható, ebben a munkával való kapcsolatban egyfelől a középkori tudós ül sötét dolgozószobájában, másfelől a kor modern dolgozószobáját látjuk, gázzal megvilágítva. A sas (a fény) és a bagoly (a sötétség) ezt még inkább ábrázolják: a kémia allegorikus figurája alatt, az új vegyi színezékekkel kapcsolatban van az anilin, a gázgyártás folyamatának egy terméke. Végül az allegorikus ábrázolás: a Kémia, templomszerű épületében, a haladás gyökere, amely bevilágítja életünket gázvilágítással, amely gyönyörű színeket hoz magával: ezeket szimbolizálja az antik kandeláber lángja. Ilyen allagorikus ábrázolásokat a szobrászat számos területén is találunk, főleg az építészettel kapcsolatban, vagy mint általános kiállítások tárgyait. Az 1881-ben épült budapesti Keleti pályaudvar homlokzatának tetején van egy alak, amely a vasutak „világhálózatát" jelzi, hiszen a vasút akkoriban terjedt el egész Európában.