Technikatörténeti szemle 22. (1996)

Akadémiai székfoglaló előadás (1996. szeptember 17.) - Szabadváry Ferenc: Magyar tudománytörténeti tabló, előtérben a kémia

nem tudományosan írni, mert ma akármi tudománynak nyúljunk írásához magyarul, hasonló fáradságunk egy sűrű erdőben utazáshoz, ahol midenütt akkor kell magunk előtt az utat csinálni, amikor utazunk. Nekem többet kellett e munkámban a tárgyszóknak kitételeivel mint a vizeknek bontásával küszködnöm. Még senki magyarul vizet nem bontott, a kémia is újság nyelvünkben, innen szükségesképpen sok új szókat kellett csinálnom..." Hasznos munkát végeztek e korai magyar nyelvművelők, megalkották a természettudomány magyar nyelvét. Nem is gondolnánk mennyi szavunk ekkor született műszó, mit pl. összeadás, kivonás, osztás, egyenlet, folyadék, aránylat, buborék, hashajtó, eszköz, fertőzés, gőz stb., még soká lehetne folytatni. Aztán persze jöttek a túlzások. A kémiában derék nyelvmagyarítók, mint Schuster János meg Schirkhuber Móric pl. minden elem és vegyület nevét megmagyarosították, így lett a káliumból halvány, a nikkelből ledérany, az arzénből férjeny (vajon mire gondolt Schuster amikor ezt kitalálta), sőt csinált a rend kedvéért még a szép magyar rézből is rézanyt, a vasból meg vasanyt. S írták a tankönyvekben, „hogy amint már mondva volt a cselsavas haméleg cselfölsavvá és cselföléleg vizeggyé változik." Más tudományokban is folyt a nyelvújítás. Jedlik Ányos pl. az anion és kation helyett bemenenyt és kimenenyt ajánlott. A reformkorban sok minden poizitív dolog történt és jött létre hazánkban. A természettudományok hazai fejlődése szempontjából azonban inkább passzív volt e kor. A nemzeti dolgok voltak a központban, a természettudományoknak pedig nem éppen nemzeti, sokkal inkább nemzetközi jellegük van. A tudósok inkább nyelvmagyarosítottak, sem mint kutattak. De megalakultak olyan nemzeti intézmények, szervezetek, amelyek idővel előrevitték a tudomány ügyét is, mint 1825-ben a Magyar Tudományos Akadémia. 1841-ben a Magyar Orvosok és Természetvizsgálatok vándorgyűlései indultak meg, 1841-ben alakult a Magyar Természettudományi Társulat, 1844-ben a magyar Országgyűlés előírta a magyar nyelvű tanítást főiskolai intézményeinkben, 1846-ban a József Ipartanoda, 1848-ban meg az első specializált szakmai egyesület, a Magyarhoni Földtani Társulat alakult meg. Két tudományos alkotásról azonban meg kell emlékeznem. Jedlik Ányos 1828-ban elkészítette az első elektromágneses kölcsönhatáson alapuló forgókészüléket, a villanymotor ős-ősét. 1832-ben pedig megjelent Bolyai János világraszóló Appendix-e, amelyet senki nem vett észre és méltatott. Egy tudományos kuriozitás: 1847-ben a prágai egyetem fiatal kémikus tanársegéde, bizonyos Görgey Artúr felfedezte a kókusz-zsírsavat. Ugyanez a korszak viszont igen sokat alkotott az ország technikai fejlesztésében, mint azt a táblázat mutatja. 1802 megnyílt a Ferenc-csatorna a Duna-Tisza között