Technikatörténeti szemle 22. (1996)
KRÓNIKA - Ponori Thewrewk Aurél: Két múzeumi napóra-kiállításról
KÉT MÚZEUMI NAPÓRA-KIÁLLÍTÁSRÓL Az időmérő szerkezeteknek, de különösen a napóráknak kedvelői számára ugyancsak mozgalmas és sok szakmai örömet nyújtó volt az 1995-ös év két kiállítása. Az elsőt (Idő-mérő) az Iparművészeti Múzeum rendezésében augusztus 4-től szeptember 24-ig, a második (Mértékem az égbolt) a BTM Kiscelli Múzeumában, szeptember 8-a és november 12-e között volt látogatható. Hordozható napórák gyűjteményes kiállítása Magyarországon még egy sem volt, a közelmúlt két rendezvénye a régi hiányt igyekezett felszámolni - és mindjárt az elején leszögezhetjük: nagy sikerrel. Az égitesteknek, elsősorban a Napnak járását nyilván már az ősidőkben felhasználta az ember az idő múlásának jelzésére. A társadalom kialakulása, a civilizáció fejlődése később már többet követelt, mint jelzést: a szükséglet nyomására megszülettek a napot kisebb részekre osztó időegységek, és ezekkel nyilván egyidőben az ezeket mérő eszközök. Ennek a szellemi és technikai fejlődésnek utolsó évszázadairól adott képet a két kiállítás. Megvalósíthatatlan feladat lenne e helyen ismertetni az érdekesebb tárgyakat. Erre a némi késéssel megjelent, Hordozható napórák stb. című, mindkét kiállítás anyagának nagy részét ismertető kiadvány (katalógus?) vállalkozik (szerk. Bartha Lajos). Itt csak a kiállított időmérő szerkezetek főbb típusainak néhány darabjára vonatkozó megjegyzésre van lehetőség. Az „Idő-mérő" c. kiállítást (rendezők: Pandúr Ildikó és Prékopo Ágnes) a múzeum századik évében járó, csodálatos magyar szecessziós épületében augusztus 3-án Ponori Thewrewk Aurél csillagásztörténész nyitotta meg. Ez a rendezvény már címében is elárulja, hogy nem csupán a napórák bemutatása volt a célja. Ezeken kívül láthatók voltak ott nagy technikatörténeti értékeket képviselő mechanikus, tehát kerekes órák éppúgy, mint homokórák, de helyet kapott benne a korszerű, kvarckristály-vezérelte digitális technika több érdekes felhasználása is. És ami a valóság megközelítésének másik oldalát, a művészetet illeti, az ezt képviselő tematikus alkotások, a Műhelysarok pályázatára érkezett munkák, valamint a hazai és külföldi művészek alkotásai különös színt adtak az „idő-mérő" eszközöket bemutató tárlatnak.