Technikatörténeti szemle 22. (1996)

Akadémiai székfoglaló előadás (1996. szeptember 17.) - Szabadváry Ferenc: Magyar tudománytörténeti tabló, előtérben a kémia

Az újkor beköszönte egy három részre szakadt Magyarországot talált, mely állapot igazán nem segíthette elő a tudományos életet. A XVII. század ilyen szempontból eléggé elveszett évszázada volt hazánknak. Pedig nyugaton éppen ez volt a modern természettudományok kialakulásának és fellendülésének korszaka. Ekkor élt és alkotott Kepler, Descartes, Galilei, Stevin, Guericke, Boyle, Huygens, Newton, Leibniz stb. Ám mint említettem, ebben a században alakultak mind a híres protestáns kollégiumok, mind a jezsuita iskolák, beleértve az 1635-ben Pázmány Péter alapította egyetemet Nagyszombatban. Sajnos ennek csak két fakultása volt, a teológiai és a filozófiai. Ezekben az iskolákban a bölcsészet keretében azért a természettudományok körébe eső kérdésekkel is foglalkoztak. S megjelentek szép számban szakkönyvek is többnyire latinul, de például 1577-ben jelent meg az „Aritmetica, az az, A Szamvetesnec Tudomania, mell' az tudós Gemma Frisiusnac Szam-vetesbeol maggar nyelvre (ez tudománban gyönyörködöknec hasznokra, es hamaráb való értelméére io móddal) forditatott" című általában debreceni aritmetika néven ismert könyv. Apáczai Csere János 1653-ban megjelent „Magyar Encyclopaedia azaz a minden igaz és hasznos böltseségnek szép rendbe foglalása és magyar nyelven világra botsátása" c. műve számos körünkbe tartozó korabeli nézettel, dologgal is foglalkozott. Meliusz Juhász Péternek, a harcos református hitvitázó püspöknek „Herbárium, az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól" c. Kolozsvárt 1578-ban megjelent könyve a botanika első magyar nyelvű munkája. A latin nyelvű könyvek közül nem egy külföldön is ismertté vált, erre példa Wernher György eperjesi orvos Bázelben 1549-ben megjelent „De adimirandis Hungáriáé aquis" c. könyve, amelyik több további külföldi kiadást ért meg. E könyv ásványvizeink első ismertetését tartalmazza, s a kémiának, geológiának és orvoslásnak körébe sorolható. Meg kell említenem itt az első világraszóló magyarországi találmányt: 1627. február 8-án Weindl Gáspár Selmecbányái bányamester, korábban tüzér Montecuccoli tábornok seregében, a világon először végzett bányaakna mélyítést puskaporos robbantással. A XVIII. század minden téren a fejlődés, a korszerűsítés, mondhatnám a sikeres modernizáció kora volt Magyarországon. Ennek vezérlése Bécsben történt, ahol a már csak címet jelentő német-római császárság helyett a sajátos osztrák kameralizmus jegyében egyre jobban a Duna mentére támaszkodó Habsburg uralom a felvilágosodás eszméit is tekintetbe véve próbálta saját szűkebb, korszerűbb birodalmát kialakítani. Történetírásunk, különösen régibb történetírásunk egyértelműen haragudott Mária Teréziára, rá és szükségszerű vámrendelkezéseire vezetve visz-