Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

MAGYAR TECHNIKATÖRTÉNET-ÍRÁS NAGYJAI - Vámos Éva Katalin: Horváth Árpád (1907–1990), a hazai technikatörténeti ismeretterjesztés nagy egyénisége

életet élt. Volt lakásuk Győrben és Budapesten Is ós volt módja bejárni az ország legnagyobb gyárait. A háború legnehezebb részeit Győrben élték át, első kislányukkal együtt. Életútját 1945-től Táplányi Endre foglalta össze igen tömören a Technikatörténeti Szemle 1990-91-es kötetének 212. oldalán. Eszerint:,,1945-től, mint mérnök-tanár oktatott a győri Gépipari Gimnázium és Textilipari Szakiskolában, majd az iskola szétválásakor a Rejtő Sándor Textilipari Technikum műhelyfőnöke lett. Bekap csolódott a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat helyi szervezetébe. Vezetője volt a Magyar Csillagászati Egyesület győri csoportjának. 1958-ban Budapestre került a Rákóczi Gimnáziumba, majd az Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumba kémia szakos vezető tanárnak. Itt tanított 1967-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig. Nyugdíjas időszaka nem jelentett nála pihenést. A győri Széchenyi István Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán a technikatörténet lelkes előadója volt." Lakásában saját gyűjteményt hozott létre technikatörténeti tárgyakból és könyvekből. Valódi múzeumhoz illően a családnál megfordult barátok emlékkönyvbe jegyezték be látogatásuk tapasztalatait. Ebben az emlékkönyvben sok barátság története követhető nyomon. Az utolsó bejegyzés egy fél évvel Horváth Árpád 1990. január 6-án bekövetkezett váratlan halála után kelt és így szól: „Sajnos késve, de sok kedves együttlétre emlékezve, jegyezzük be nevünket e szíves vendéglátó ház emlékkönyvébe. 1990. július 11. Endrei Walter, Jeszenszky Sándor." Nyilván ezen látogatás után kerültek Horváth Árpád könyvei és iratai a Magyar Elektrotechnikai Múzeumba, ahol a kutatók számára ma is hozzáférhetők. Köztudott, hogy legalább három könyve soha nem jelent meg, Illetve félbemaradt. Ezek közül egy Marsigliről szólt volna, egy Galileiről, egy pedig újra távcsövekről. Ha életében csak rövid ideig taníthatott is egyetemen és kitüntetéseket is csak igen későn kapott (nyolcvanadik születésnapja alkalmából az Országos Műszaki Múzeum főigazgatója, Dr. Szabadváry Ferenc kezdeményezésére), a külső szemlélő úgy érzi, az ő élete is annyira teljes volt, mint amilyennek ő maga Jedlik Ányos életét jellemezte egy korai írásában: „Jedlik Ányos életútja a legszebb, legérdekesebb, amely földi embernek juthat. 95 évig élt és ez alatt az idő alatt szinte megállás nélkül dolgozott. Fiatal tanár korában kezdte Győrött és 95 éves korában, ugyancsak a győri rendházban, még röviddel a halála előtt is élénk, friss elmével tárgyalta kollégáival, rendtársaival a századvég természettudományos kérdéseit". A megemlékezés szerzője itt szeretné megköszönni Horváth Anikó csembalóművésznőnek, Horváth Árpád lányának, hogy az anyag elkészítéséhez dokumentumokat bocsátott rendelkezésére.