Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)
TANULMÁNYOK - Bartha Lajos: Az első magyarországi Meteorológiai és Csillagászati Múzeum
A Múzeum további sorsa Az első világháború megakasztotta a Meteorológiai és Csillagászati Múzeum fejlődését, 1914 után már nem találunk róla leírásokat. Az 1920-as évek elején, amikor a Meteorológiai és Földmágnességl Intézet helyiségei egyre szűkebbnek bizonyultak, az egységes kiállítás is megszűnt. A múzeumi termet más célokra foglalták el, és a tárgyak egy része a folyosókra, egyes Irodákba szorult. Szerencsés körülménynek mondható, hogy a svábhegyi „Konkoly alapítványú Asztrofizikai Obszervatórium" megalapításával (1921) a csillagászati eszközök ismét helyet kaphattak az új csillagvizsgáló főépületében. Ide szállították a Meteorológiai Intézetben őrzött csillagászati eszközökön kívül a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem raktárában még meglevő gellérthegyi és bicskei műszereket is [Balázs 1939]. Az épület manzárd-terében egy nagyobb termet alakítottak ki, ahol a csillagvizsgáló látogatói megtekinthették a XVIII-XIX. sz.-beli eszközöket. Amikor azután az MTA-hoz csatolt Csillagvizsgáló Intézet [ma Csillagászati Kutató Intézet] kutató-program bővülésével a meglevő helyiségek kevésnek bizonyultak, felszámolták a kis múzeumot. A műszereket az akkori Természettudományi Társulat budapesti Uránia Bemutató Csillagvizsgálójának adták 1950-ben. Ezekből a műszerekből, továbbá az egykori egri Líceum háborús károkat szenvedett „Csillagásztornyából" Budapestre hozott XVIII. sz.-bell eszközökből létesült 1951-ben az Uránia Csillagászati múzeuma [Csillagászati Évkönyv 1952, Bartha 1988] Két év múlva azonban ez a Kiállítás is megszűnt, és a műszerek ismét raktárba kerültek. Végül 1975-ben az egész műszergyűjtemény — az időközben Egerbe visszaszállított berendezéseket kivéve — az Országos Műszaki Múzeum állományába került. Sajnos az egykori leltárak alapján megállapítható, hogy az eredeti gyűjteménynek csak töredéke maradt meg. A napóráknak több mint a fele elkallódott, sok kisebb műszer eltűnt (köztük az értékes Konkoly-konstrukciók), és szinte teljes egészében elveszett a Hopp Ferenc gyűjtemény. Még szomorúbban alakult a Meteorológiai Intézetben maradt légkörtani és fizikai eszközök sorsa. A különböző szobákban és a folyosókon szétszórva elhelyezett eszközök eleve könnyűszerrel elkallódnak, tönkremennek. Betetőzte a pusztulást Budapest 1944/45. évi ostroma, amelynek során az intézet épülete és belseje súlyos károkat szenvedett. (Az első találatot 1944. december 30-án kapta az épület, ennek időpontját az egyik szélíró műszer regisztráló szalagja megőrizte. Ez a műszer szalag ma már szintén muzeális érték! [Légkör, 1993. p. 6.]). A romos helyiségekben a pótolhatatlan muzeális értékek részben megsemmisültek, részben eltűntek! Ma már csak néhány eszköz lelhető fel az egykori meteorológiatörténeti gyűjteményből.
