Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Bartha Lajos: Az első magyarországi Meteorológiai és Csillagászati Múzeum

leggazdagabban az asztrofizika (fizikai csillagászat) műszerei voltak képviselve a múzeumban; a bemutatott műszerek, eszközök nagy részét Konkoly illetve Gothard Jenő tervezte ós készítette saját műhelyében. Különösen a színképelemző és fényképező berendezések terén volt gazdag a gyűjtemény, hiszen Konkoly az ilyen műszerek tervezésének mestere volt [Bartha 1992]. A múze umban jól követhető volt az asztrofizika fejlődése az 1870-es évektől a század fordulóig [Bartha 1994]. Mai szemmel is jelentős értéket képviselt az a néhány tárgy, amelyet Siegmund Merz lovag (1824-1915) ajándékozott Konkolynak, mikor müncheni műhelyét felszámolta. Siegmund Merz apja, Georg Merz müncheni műszerész Joseph Fraunhofernél és Georg Reichenbachnál, a német optika és finommechanika nagy mestereinél tanult, és nem csak folytatója de örököse is volt Fraunhofernek. Ebből a hagyatékból került S. v. Merz ajándékaként néhány 1814-ben gyártott színképelemző prizma — amelyekkel Fraunhofer először vizsgált csillagszínképet —, és hasonló korú Reichenbach-Liebherr gyártmányú úgynevezett magassági kör (teodolit) Konkolyhoz [Konkoly-Róna-Tolnay 1896, Tárgymutató 1911, Bartha 1958]. (Az utóbbi egyébként ma tévesen mint a Nagy Károly-féle bicskei csillagda hagyatéka van jegyzékbe véve!) Érdekes sorozatot alkottak a különféle üvegfajták mintái és a távcsőlencsék csiszolásának egyes fázisait bemutató „iskola példányok" (a jénai Zeiss Művek és a müncheni Steinheil ós fia cég adományai). A párizsi Nemzeti Obszervatórium meudoni Asztrofizikai Intézete terjedelmes fénykép sorozattal mutatta be a fizikai csillagászat eszközeit, fejlődésüket. Általában elmondható, hogy aki a fizikai csil lagászat korai történetét kívánta tanulmányozni, az ebben a múzeumban minden jellegzetes műszertípust megtalálhatott. A csillagászat XVIII. sz.-i műszereit első sorban szextánsok, szögmérő eszközök, Dollond és Ramsden gyártmányú táv csövek, valamint szép napórák képviselték. A gyűjteményben 33 napóra, 11 égés földgömb, 17 felsőgeodéziai és térképező műszer, valamint 25 különböző távcső volt fellelhető [Tárgymutató 1911]. A meteorológiai gyűjtemény nagy részét a magyarországi obszervatóriumokban és az állomás hálózatban használatos régebbi, illetve újabb észlelő eszközök alkották. A meteorológiai műszerek fejlődését a XIX. sz. közepétől lehetett nyomon követni a múzeum tárgyain. Több eszköz az intézet saját műhelyében készült. A meteorológiai műszerek sorába tartoztak a voltaképpen önálló tudományos eszközcsoportot képviselő földmágneses mérőberendezések is. E műszerek nagy részét a Magyar Tudományos Akadémia szerezte be Schenzl Guldó országos mágneses felméréseihez, és az intézet korszerűsítése során kerültek a múzeum ba. A „nagy Lamont" mágneses teodolit, és Széchenyi Béla gr. ázsiai expedíci ójának „kis" mágneses teodolitja már akkor is muzeális tárgynak számított. Érdekes múzeumi bemutató eszközök voltak a Fényi Gyula kalocsai csillagász által