Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Vámos Éva Katalin: Magyar hallgatók német egyetemeken a hazai statisztikák tükrében (1881–1914)

lentős. A 33 év alatt átlagban évente közel 160 magyar hallgatója volt a felsorolt német tudományegyetemeknek. Meg kell jegyezni, hogy a teológia-hallgatók kis töredéke egyúttal bölcsészetet is hallgatott, a joghallgatók egy része pedig kamarai tudományokat (a statisztikában ezek természetesen csak egyszer, mégpedig a teológia-, Hl. joghallgatók között szerepelnek). A műegyetemeken magyar hallgatókat összesen 10 szakosztályban találunk. Minden évben megtalálhatók az építőmérnöki és építészeti szakosztályban, valamint a gépészeti szakosztályban, az 1883-1885 évek és az 1886/7 tanév kivételével a vegyészmérnöki szakosztályban is. Ez utóbbi szakosztály hallgatóinak létszámát az 1905/6-os tanévtől kezdve a statisztika a bányászhallgatókkal együtt adja meg. Az elektrotechnikai szakosztályban az 1895/6 tanévben fordul elő először magyar hallgató (1 fő), folyamatosan 1897/8-tól találkozunk velük. Mezőgazdaságot hallgató magyar diákkal először 1893/94-ben találkozunk, folyamatosan azonban csak 1905/6-tól, számuk mindvégig csekély. Ugyanez mondható az erdészetet hallgatókra, akik először 1907/8-ban fordulnak elő, majd 19101911-től kezdve a mezőgazdászokkal együtt szerepelteti őket a statisztika. Magyar általános mérnökhallgatók ugyan már 1881-től előfordulnak, de nem minden évben és nagyon csekély létszámban. Végül néhány évben — ugyancsak kis számban — találkozunk rendkívüli hallgatókkal is, akik a statisztika szerint külön szakosztályhoz tartoznak (így nem derül ki róluk, tulajdonképpen mit hallgattak). Az elmondottak alapján az összesítő 15. táblázatban (32) nyolc szakosztályt tüntettem fel (a vegyészeti-bányászati ós a mezőgazdaság-erdészetit szükségképpen összevonva). Az egyes szakok közül az egész periódusban sok magyar látogatta az építőmérnöki, az építész és a gépészmérnöki szakosztályt. Az építőmérnöki szakosztálynak a 4 szakaszban éves átlagban rendre 10, 12, 12 és 22, az építész szakosztálynak 6, 11, 15, Hl. 25, a gépészmérnökinek 7, 17, 39, Hl. 61 magyar hallgatója volt (egész számokra kerekítve). Mindhárom szakosztály iránt a magyar érdeklődós az 1910-14 években nőtt jelentősen. A vegyészmérnök hallgatók száma az 1881-90 szakaszban jelentéktelen volt, átlagban évi 2 fő, ez a következő dekádban gyakorlatilag megnégyszereződött — ez talán összefüggésbe hozható azzal is, hogy magyar hallgatók 1892-től voltak a Drezdai Műszaki Főiskolán (33). A továbbiakban bekövetkezett jelentős növekedésben nyilvánvalóan szerepet játszik, hogy a XX. században a statisztika a bányászokkal együtt szerepelteti a vegyészeket. Századunk első 10 évében éves átlagban 38, a periódus utolsó 4 évében pedig 57 fő tanult a két szakosztályban együttesen. A többi szakosztály közül jelentősebb hallgatói létszám csak az elektromérnökök között fordul elő, 1890-1900-hoz képest az 1900-1910 időszakban tízszeres (éves átlagban 18 fő) és gyakorlatilag a továbbiakban sem csökken. Az egész periódusra nézve a 15. táblázatból leolvasható, hogy a 33 óv alatt összesen 2784 magyar tanult a felsorolt műszaki egyetemeken, ezek közel 1/3-a