Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Vámos Éva Katalin: Magyar hallgatók német egyetemeken a hazai statisztikák tükrében (1881–1914)

voltak a különböző egyetemek magyar látogatottságában, amint azt példaképpen az 1906. évre a 12. és 13. táblázat mutatja (29, 30). 2.5. Magyar hallgatók német egyetemeken, karonkénti megoszlásban A tartományonként megoszlásnál lényegesebb a német egyetemek karonkénti (ill. műegyetemek esetében szakosztályonkénti) látogatottsága. Ez ugyanis felvilágosítást ad arra nézve, mikor milyen tudományág elsajátítása vonzotta elsősorban a magyar ifjúságot német intézetekbe, ós ez az érdeklődés 33 év alatt milyen irányban tolódott el. A dekádonkénti összesítést ilyen bontásban a 14. és 15. táblázat tartalmaza (31, 32). A tudományegyetemek esetében a hallgatói létszám változását négy karra tüntettem fel. Ezek közül a jog- és államtudományok magukban foglalják a mezőgazdász-hallgatókat és a kamarai tudományok hallgatóit az 1881-1890 időszakban. (Később — 1893-tól kezdve — a mezőgazdász hallgatók a műegyetemek megfelelő szakosztályában tűnnek fel.) Az orvosi karon belül tüntettem fel az igen kis számú fogorvos- és gyógyszerészhallgatót. A filozófia-karon belül a statisztika — mint már említettem — nem különbözteti meg a humán tárgyak és a természettudományok hallgatóit. Mindezt a Magyar Statisztikai Évkönyv köteteinek kimutatásaihoz fűzött lábjegyzetek (34) is ilyen formában tartalmazzák (a gyógyszerészek kivételével, akik külön rovatban, de csak elvétve fordulnak elő). A 14. táblázatból látható, hogy a tudományegyetemeken az 1881-1900 időszakban a filozófia-hallgatók képezték a magyar diákság legnépesebb csoportját: az első 9 évben az összes létszám 41,5%-át, a második 10 évben 39%-át alkotva. Ez éves átlagban 43-45 hallgatót jelent. 1900-tól a periódus végéig a jogi kar hallgatóinak létszáma erősen nő, az összes magyar hallgatóságnak több, mint 38 %-ára (éves átlagban 1900 és 1910 között 75, ill. az utolsó 4 évben 116 főre). A teológia-hallgatók százalékos aránya az első három szakaszban (1881-1900) folyamatosan csökken, miközben létszámuk jelentősen nő, 288-ról 365-re. Éves átlagban ez 32-ről 36 főre növekedést jelent, az utolsó négy évben ez a szám 37,5. Az orvosi karon tanulók száma az 1881 -1910 időszakban lényegesen kisebb volt, mint a teológia-hallgatóké, arányuk az összes hallgató 10-13%-át tette ki. Az utolsó négy évben számuk jelentősen meghaladta a teológia-hallgatókét, arányuk pedig az összes hallgató 20%-át. Éves átlagban az első 9 évben 14, a második 10 évben 12, a harmadik 10 évben 20, az utolsó négy évben pedig 63 magyar hallgatója volt a német tudományegyetemek orvosi karainak. Az egész periódusra az összesített értékek a 14. táblázatból (31) jól leolvashatók: az 5233 hallgató 34,5 %-a bölcsész volt, 31,7%-a jogász, 20,7%-a hallgatott teológiát, 13,1%-a pedig orvosnak tanult. Az éves átlag létszám a periódus alatt megháromszorozódott, a növekedés különösen a XX. század első 14 évében volt je-