Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Móra László: A Wartha-féle eozinmáz felfedezésének története

vita zajlott, amit Wartha következő soraival zárt le: „.. arról az eljárásról, melyet én használtam, Petrik úrnak nincs fogalma, ami kitetszik minden sorából. Ha azt hiszi, hogy a vörös lüszter előállítása a Deck-fóle eljárás szerint sikerül, mihelyt az ember szószerint végrehajtja, úgy nagyon téved! ...Hogyan kell ezt biztosítani? Ezt nem árulom el, hanem a kitalálást Petrik úr leleményességére bízom!" (Művészi Ipar. 1892. 1. sz. 67. o.) E vitát 80 év múlva felmelegítve Grofcsik János, a finomkerámia történetéről írott könyvében, nem kevesebbet állít, minthogy az eozin kidolgozásában Wartha és Petrik egyenlő arányban vett részt, minthogy Zsolnay receptkönyvében Petrik receptek is vannak. Sajnos Grofcsik csak a receptek számát említi bizonyítékul, ahelyett, hogy kémikushoz méltóan a Wartha és Petrik-receptek elemző összevetésével tudományos színvonalon próbálta volna igazolni állítását (6). Petrik nem is jöhetett rá az eljárásra, melyen Wartha és Zsolnay keményen dolgozott a rákövetkező 1892. esztendőben is. Mint erről Wartha 1892. márciusában írta Zsolnaynak: „Bárcsak Pesten lenne a gyára, hogy együtt dolgozhatnánk! Levélben nehéz közös kísérleteket folytatni! ..Végezze el kérem a következő kísérletet stb." Az együttműködés intenzívebbé tétele céljából Wartha 1892 nyarát Pécset töltötte családjával, így naphosszat közösen kísérletezhettek és beszélték meg tapasztalataikat, oldottak meg részletproblémákat. Visszatérve Wartha kitartóan folytatta kutatómunkáját és egyik szeptemberi levelében arról számolt be, hogy régi perzsa csempék piros színezését vizsgálva rájött arra, hogy „azok a gazfickó perzsák ólommázakkal vonták be csempékeiket. Hallatlan! Ez aztán több a soknál! Most aztán egyszeriben minden világossá vált előttem! stb" örökítette meg ironikus stílusában egyik tapasztalatát. Az 1892-es esztendő végén azután elérkezettnek látta az időt arra, hogy — talán Petrik támadására is gondolva eljárása alapelveit írásban is rögzítve megőrzéséről gondoskodjék. Wartha eljárása vörös fémlüszteres kerámiák előállítására Habent sua fata libelli-mondja a latin szólás, de nemcsak a könyveknek, hanem a kéziratoknak is megvan á maguk sorsa. Erre bizonyság Wartha eljárását tartalmazó levele, melyről Szily Kálmán főtitkárnak az Akadémia 39. ülésén történt bejelentéséből tudjuk, hogy „Wartha Vince rendes tag 1892. évi december 14-én zárt levelet helyezett el az irattárban, elsőbbsége megőrzése végett." (Akad.Értesítő. 4. köt. 1893. 1. sz. 47. o.) Az iratot Wartha halála után, a róla irandó emlékbeszédéhez llosvay Lajos magához vette. „A Warthától átadott és lepecsételt levél fölbontásáról jelentést tettem a MTA III. osztályának 1918. március 18-án tartott ülésén" — írta erről llosvay, majd az 1930-ban tartott emlékbeszédében