Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

KÖNYVISMERTETÉS - Móra László: Batári Gyula: A tudományos szaksajtó kialakulása Magyarországon (1721–1867)

(Toldy) Ferenc szerkesztésében 1830-ban alapított Orvosi Tár kiadása is, mert ez volt az első szakfolyóirat, amely csak egy tudományággal foglalkozott ós nagy szerepet játszott a magyar orvosi szaknyelv kialakításában. A főleg egyéni vállakózásként alapított fenti kiadványok mellett minőségi változást jelentettek a tudós társaságok és szakegyesületek gondozásában megjelenő tudományos folyóiratok. Ilyen volt a Magyar Tudós Társaság havi folyóirata, az 1834 áprilisában indult Tudománytár (alcíme: Tudományos, ismeretterjesztő és kritikai folyóirat), amely 1844 decemberében szűnt meg. Közleményeinek legalább a fele, természettudományi vonatkozású írásokból állott; közöttük olvashatjuk például Irinyi Jánosnak, a zajtalan foszforosgyufa feltalálójának „A 'Vegyaránytan" című alig ismert, tudománytörténeti érdekessegű dolgozatát 1840-ből. E széles közönségnek szánt folyóirata mellett az Akadémia tagjai részére megindította 1840-ben a „Magyar Academiai Értesítő"-\, melyben hivatalos jelentéseket, székfoglalókat, híreket stb. közöltek. Hasonló céllal szerveződött jelentős mozgalom volt e korban az orvosokat tömörítő Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlése, melynek ülésein elhangzott előadásokat saját kiadványukban örökítették meg. Mindamellett a legnagyobb szerepet az 1840-ben alakult Királyi Magyar Természettudományi Társulat játszotta, mely a hazai reáltudományok megalapozásában hervadhatatlan érdemeket szerzett. Kiadványai közül az 1860-ban indult, majd 1869-ben Szlly Kálmán által átszervezett Természettudományi Közlöny száz éven át a legnépszerűbb tudományos Ismeretterjesztő lapunk volt. A reformkor elteltével, az 1848/49-es szabadságharcot követő elnyomás alatt is megpróbálkoztak természettudományos és technikai lapok alapításával többkevesebb sikerrel. Batári Gyula szakmai jártasságát dicséri, hogy még az olyan rövid életű kiadványról is beszámol, amilyen Zsolnay Ignác néhány számot megért Pécsi Iparlapja volt (1862). Az orvosi folyóiratokat (Egészségi Tanácsadó, Gyógyszerészi Hetilap stb.) is bemutatja, ugyanakkor hiányoljuk, hogy az első magyar nyelvű kémiai szaklapnak tekinthető Vegyészet és Gyógyszerészet, melyet Felletár Emil és Nékám Sándor egyetemi tanár szerkesztett 1863-ban, kimaradt az ismertetésekből. Az Országos Széchényi Könyvtár nyomdaüzemében tetszetős külsővel előállított könyvet névmutató, angol nyelvű összefoglaló ós a jelentősebb folyóiratok címlapjait bemutató képillusztrációk zárják. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy Batári Gyula kiterjedt forrásanyagát könyvtárosi alapossággal feltáró és olvasmányos stílusban megírt könyve igazi nyereség a tudománytörténészek, kutatók és a múlt iránt érdeklődő nagyközönség számára. A könyv jelentős művel gazdagította sajtótörténetünk nem túl bőséges szakirodalmát. Reméljük, hogy a kiváló szerző folytatásként a dualizmus ós a két világháború közötti korszak természettudományos és műszaki folyóiratait ismertető munkát is elkészíti ós mielőbb közreadja. Móra László