Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

KRÓNIKA - Kozma Gyula: A Természettudományi Muzeológusok XII. Országos találkozója

A TERMÉSZETTUDOMÁNYI MUZEOLÓGUSOK XII. ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA Egyformák abban vagyunk, amiben különbözünk. A sajátosságok sokaságában. Mindenekelőtt ez a benyomás alakult ki e sorok írójában — egy műszaki muzeológusban — a természettudományos muzeológusok érdi találkozóján. Ezért is tarthatták a szervezői kívánatosnak, hogy legyenek ott és nyilvánuljanak meg a társtudományokat művelő múzeumok szakemberei is. Mert gondjaink és problémáink azonosak. Rögtön és világosan kitűnt mindez már az első előadás hallgatása közben, amikor is dr. Kecskeméti Tibor főigazgató-helyettes a múzeumi munka valamennyi részletére kiterjedő roppant alapossággal tájékoztatta a résztvevőket a természettudományos muzeológia helyzetéről, problémáiról és eredményeiről. Néhány általa kiemelt gondolatkörben említett gondra való reflektálás, — mert nagyon „hasonló cipőben járunk" — rögtön Ide kívánkozik. A múzeumi munka nem öncélú, ettől múzeum a múzeum — mondotta s emelte ki ezáltal a közművelődési tevékenység fontosságát. Ez a Műszaki Múzeumnak igazán égető problémája, hiszen kiállítási helyiség híján gyűjtemény- és múzeumépítő tevékenységünk még mindig igen-igen öncélúnak tűnhet. További gondolataival az előadó a természettudományos muzeológia egységességét járta körül, ugyanakkor fölhívta a figyelmet arra is, hogy ez az egység, mint egész, szerves része az egyetemes muzeológiának is. Ezekre a koncepciókra építve tárgyalta a múzeumi munka három fő összetevőjében, a gyűjtésben, a feldolgozásban ós a közzétételben felbukkanó aktuális problémákat. Szólt az elvi és módszertani kutatások szükségességéről — a munkaszervezet, múzeumszervezés, gyűjtőkör, gyűjteményfejlesztés, műtárgyvédelem, humánpolitika és finanszírozás témakörökben — s beszélt a ritkaság — és védett gyűjteményekkel kapcsolatos gondokról, valamint a szakfelügyeletről. Utóbbiról akkor, amikor a jelen kulturális kormányzat éppen a megszüntetéséről határozott. Ám a szakmai információáramlás alapvető eszközének szükségességét felelősséggel érző múzeumok a minden irányban gyorsan és széleskörűen tájékozódni kívánó szakfelügyelő testület költségeinek kigazdálkodását már ma Is magukra vállalják.