Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

KRÓNIKA - Móra László: Dr. Ötvös Dániel (1901–1994)

szappangyárban fizikai munkásként dolgozott. Utána külföldre ment és Berlinben megkezdte egyetemi tanulmányait, melyet a budapesti József Műegyetemen fejezett be, ahol vegyészmérnöki oklevelet szerzett. A műegyetemen mint hallgató, majd tanársegéd Putnoky László professzor anorganikus kémia tanszékén dolgozott. Ezután 1925-ben a Hungária Műtrágya- és Kénsavgyárban helyezkedett el, és részt vett a különböző kemikáliák (szulfitok, vegytiszta ásványi savak stb.) gyártástechnológiájának kidolgozásában. Üzemmérnöki tevékenysége mellett jogot tanult a Szegedi Tudományegyetemen, ahol 1935. április 13-án jog- és államtudományi doktorrá avatták. Három év múlva pedig a Pápán újonnan induló gyár cégvezető-főmérnöke lett és vezetésével dolgozták ki többek között a közkedvelt TRISÓ (trinátriumfoszfát) technológiáját, ami abban az időben Közép-Európában úttörő munkának számított (1938). Az elszakított országrészek visszacsatolása után 1941 -ben először a szabadkai Zorka-gy árban különféle növény védőszerek gyártását indította el, majd 1941. december 27-én Nagybányára helyezték, ahol a Hungária által megvásárolt bányászati-kohászati ipartelep üzemigazgatója lett. Vezetése alatt a nagybányai Hungária Vegyi és Kohóművek termelése 3 éven belül megduplázódott. Például a magyar kormány rendelésére nagy mennyiségű színezüstöt és vörösrezet, 1943-ban pedig színaranyat adtak át a Nemzeti Banknak, amiért miniszteri dicséretben részesült. A hadi helyzet miatt 1944 októberében Budapestre jött és 1945 után az újjáépítés keretében több szervetlen vegyipari üzem bővítésében vett részt. Különösen kiemelkedő munkát végzett a debreceni Hajdúsági Gyógyszergyár, valamint a Tiszamenti Vegyiművek kénsavgyárának létesítésében, ezért 1953-ban a Tiszamenti Vegyiművek főmérnökének nevezték ki. Innen ment nyugdíjba 60 éves korában, 1961-ben. Életének ekkor újabb, nevezetes szakasza kezdődött; 1962-ben a minisztérium megbízta a Magyar Vegyészeti Múzeum megszervezésével. Nagy lelkesedéssel látott a munkához és már 1963-ban megszerezte a működési engedélyt az országos gyűjtőkörrel. Majd amikor az Intézet a várpalotai Thury-várban felállításra került a veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet múzeumi osztályának gondozásában, az átszervezés során 1973-tól a Magyar Vegyészeti Múzeum Tudományos Tanácsa titkáraként dolgozott a minisztérium épületében. A szorosan vett muzeális feladatok (tárgyak gyűjtése, kiállítások stb.) mellett fontosnak tartotta a kómlatörténeti kutatásokat és az ő anyagi és erkölcsi támogatásával fejtették ki eredményes munkásságukat Szabadváry Ferenc és Szőkefalvi-Nagy Zoltán. De az 1968-ban megindított Magyar Vegyészeti Múzeum Közleményei sorozatban mások is lehetőséget kaptak, köztük e sorok írójának Is a 70-es években megjelent magyar kémikusokról írt monográfiáihoz az anyagiak biztosításán kívül hasznos tanácsaival sokat segített. A múzeumi ügyek intézése mellett megalakította ós Irányította a Nyugdíjas Kémikusok Körét. Szakmai téren szerzett tudását pedig mint az MTA Szervetlen